Bízzunk mindent Isten jó akaratára!

Jer 17,12-14 Mátyásföld, Cinkota, Árpádföld 348, 619

Róm 12, 6-16 2019. január 20. 331, 64

Jn 2, 1-11 Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap

Bízzunk mindent Isten jó akaratára!

Bevezetés: Beszélgetéseink során gyermekeim, hittanosaim, a gyülekezet tagjai, vagy mások sokszor tesznek fel nekem olyan kérdéseket, amelyekre nem tudom a választ, hiába is faggatom a Szentírást. Ilyenkor azt szoktam mondani: van egy képzeletbeli listám, amelyre felírom ezeket a kérdéseket, hogy amikor Jézus Krisztust színről-színre fogjuk látni, odaállok elé, és Tőle fogom megkérdezni a választ.

Ily pl. az is, hogy mi Isten akarata? Különösen most, amikor a farsangi időszakba léptünk, feltehetjük a kérdést: mit szabad és mit nem? Meddig mehetünk el a mulatozásban? S ha Isten azt akarja, hogy jókedvünk legyen, jól érezzük magunkat barátaink társaságában, akkor miért van szükség arra, hogy egy ilyen jó hangulatú időszak után ránk zuhanjon a komoly, 40 napos böjt?! Mi az Isten akarata? A szórakozás szabadsága vagy az önmegtartóztatás megkötözöttsége?

Ma pedig, amikor elhunyt testvérekre emlékezünk, ¿gyászolhat-e a násznép, amikor vele van a Vőlegény? A Vőlegény - Jézus - ugyanis velünk van, ahogy ígérte, minden napon a világ végezetéig.

Alapigénkben Jeremiás is keresi Isten akaratát. Istentől elpártolók bűneit emlegeti, és megértéssel fogadja az Úr ítéletét. Megérdemelték… Mégis úgy tekint Istenre mint Izráel reménységére, aki kész népének megbocsátani, és újra visszavezetni őket a friss víz forrásához. Ezt az Urat keresi, Őt idézi fel népe emlékezetébe, hogy megtalálják Őt, és belé vessék bizodalmukat a nyomorúság idején.

Ezen a ponton találkoznak a mi gondolataink Jeremiáséival, hiszen mi is gyógyulásra és szabadulásra vágyunk. Tele vagyunk kétségekkel és csalódásokkal. Nem merünk már kérni Istentől, hiszen Ő úgyis azt teszi, amit Ő akar. Kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Mégis vágyakozunk az Ő jelenlétébe, mégis Benne bizakodunk.

1. Hol érezzük meg Isten jelenlétét a hétköznapokban? János evangélista tökéletes példát ad erre a kánai menyegzőben. Meghívják édesanyjával és testvéreivel együtt egy jó barát ünnepi alkalmára. Nem úgy, mint ahogy Mária és Márta, a kapernaumi százados vagy az epilepsziás fiú édesapja hívta! Nem segítséget kérnek tőle, hanem azt, hogy osztozzon egy ifjú pár örömében. Legyen jelen, mondja el Ő is jókívánságait, és adjon hálát Istennek azért, hogy ez a két szerelmes szív összekapcsolódhatott.

Kétségtelenül világi dolog ez. Semmi köze nincs Jézus földi küldetéséhez. Viszont Jézus - a keresztyénség ősi tanítása szerint nemcsak teljesen Isten, hanem teljes mértékben ember is - fontosnak tartja, hogy ezen az eseményen ott legyen. Együtt ül a mulatozókkal, talán Ő is koccint az örömapával. Jól érzi magát. Hogy mennyire nem számít most az, hogy Őt Isten küldte a világban, abban is megmutatkozik, hogy saját édesanyját utasítja el (szokatlanul nyers stílusban), amikor ezt mondja: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?”.

Akkor fordul a kocka, amikor valami fontosat kell megmutatni a násznépnek. Nem azt, hogy Jézus kész a vízből bort csinálni, mert ez önmagában túlságosan egyszerű lenne. Aki csak ezt látja a „jelben”, jókat mosolyog azon a tréfán is, amit mostanában már több helyen is olvastam: „Jézus támaszkodik a pultnál, kezében üres pohár, majd így szól: Csapos, még egy pohár vizet kérek!”. Vannak, akik a kánai menyegzőn sem látnak mást, csak ezt a fantasztikus és reményteljes csodát.

Vannak azonban, akik látnak, és hisznek. Vannak, akik a csodában nemcsak a „lakodalmat megmentő” barát jótettét látják, hanem Isten hatalmának megnyilvánulását. Azt a hatalmat, amely odafordul az embertárs felé szeretettel, hogy segítsen, és ne engedje, hogy egy malőr elrontsa örömét.

Ilyen pontokat találhatunk a mi életünkben is, amelyek talán profán eseményeknek tűnnek, mégis hittel átélve és értelmezve megláthatjuk benne Isten emberszeretetének nagyságát.

2. Kell egy biztos pont! Jeremiás szeme előtt mindig ott van a trónus és a szentély - pedig a rommá tett Jeruzsálemben él, mindentől megfosztva, ami az ő önazonosságukat jelenti: az Ígéret földje, a Salamon által épített templom, az otthon, munkájuk minden gyümölcse.

Mégis tud reménykedni, mert tudja, Isten jelen van népe körében. Ott is, Jeruzsálemben, de a fogságban élő nép között is, és van terve ezzel a néppel.

3. Isten akarata a szeretet. Pál apostol tanítását érdemes újra felidézni! „…”.

Mindezek a dolgok nem csupán ránk kényszerített viselkedési formák. Ezek Isten szeretetének visszatükröződései a mi életünkben. Hiszen láthatjuk, hogy mindezeket Isten is megtette már velünk - anélkül, hogy kértük volna.

Isten azt akarja, hogy az Ő szeretetét megismerjük, abba kapaszkodjunk, és abban reménykedjünk: mert Ő úgy szerette ezt a világot, hogy …

Befejezés: Tavaly ilyenkor sok interjú, beszélgetés során mondtam el azt a mondatot, ami azóta is foglalkoztat: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16, 14). Ma újra megerősítem ennek a mondatnak a fontosságát keresztyén életünkben. Csak így tanúskodhatunk Isten végtelen szeretetéről, és így mutathatjuk meg azt is, hogy Isten akarata, hogy a szeretet győzedelmeskedjen a világban.

Ámen

1