A Lélek indít hálaadásra

Lk 2,25-32 Mátyásföld 171, 158_1-4

Ézs 49,13-16 2018. december 24. 158_5-6, 167

(Gal 4,1-7) Karácsony este

A Lélek indít hálaadásra

Bevezetés: Sokat gondolkodik azon az egyház népe (hivatalosan a teológusok, valamint a hívek hétköznapi beszélgetésekben), hogy mi a szerepe a Szentléleknek a mi hitünkben. A konfirmációban megtanultuk, hogy a Szentlélek teremt hitet bennünk és közöttünk anyaszentegyházat, de vajon ezt a gyakorlatban mit hoz a mi kegyességünkbe?

Simeon példája megmutatja nekünk, milyen nagy ajándék, hogy működik közöttünk a Szentlélek.

1. A Szentlélek velünk van várakozásunkban. Gondoljunk arra az emberre, aki ígéretet kapott a Szentlélektől. Nem tudjuk, ki volt ő. Nem volt sem pap, sem próféta. Azt sem tudjuk, hogy idős volt-e már. (Igaz, befolyásolnak minket a művészeti ábrázolások.) Csak annyit tudhatunk, hogy ő egy a nép tagjai közül. Egy - közülünk. Valaki, aki meghallotta a Lélek megszólító üzenetét.

Nekünk szól tehát ez az ige: mi is lehetünk olyanok, akiket a Szentlélek megszólít. Sőt! Azok is vagyunk! Ma, amikor beteljesedtek az ígéretek, visszaemlékezhetünk azokra a lelki folyamatokra, amelyek minket idetereltek. Arra, hogy a Szentlélek valóban velünk volt életünk útján, és alakította várakozásunkat. Megnyitotta szemünket apró és nagyobb jelekre, amelyek egyre közelebbre vontak minket az ünnephez és Krisztushoz. Erre a Szentlélekre támaszkodhatunk újra meg újra!

2. A Szentlélek velünk van, amikor indulni kell. Simeonról azt sem tudjuk, mennyire volt „rendszeres” templomlátogató. Vannak lelkészek, akikben megfogalmazódik a kísértés: na, most kell letolni azokat, akik csak ilyenkor jönnek templomba! Én egészen másként látom ezt a helyzetet - s talán nemcsak én. Különösen is hálás vagyok Isten Szentléleknek, hogy megszólít bennünket újra meg újra, és útnak indít. Úgy, mint Máriát és Józsefet, mint a pásztorokat és a napkeleti bölcseket. Lehet, hogy nem rendszeresen, lehet, hogy csak egyetlen egy alkalommal, de ezt a καιρος-t meg kell ragadni. És hálás vagyok azokért, akik ezt megragadták!

Azért vagyok hálás, mert hiszem, hogy Isten egy-egy találkozást is fel tud használni arra, hogy életeket újítson, fordítson meg. Tele vannak az evangéliumok ilyen történetekkel. S most nemcsak a legendás Saul/Pálra gondolok, hanem olyanokra, akikkel Jézus „csak úgy” összefutott: Lévivel, a vámszedővel, a samáriai asszonnyal, a 10 leprással, a kapernaumi századossal vagy az epilepsziás fiú apjával. Egyetlen szó, egy odafigyelő tekintet elég volt ahhoz, hogy megértsék az emberek, miért olyan fontos Krisztust követni, hozzá tartozni.

Ezért áldottak azok az alkalmak, amikor a Lélek elindít bennünket, hogy ott legyünk az ünneplőkkel a templomban, a karácsonyfa körül, Jézus jászla mellett. Engedjük, hogy a Lélek vezessen minket még tovább!

3. A Szentlélek velünk van a felismerésben. Simeon nem volt teológus, sem tudós. Egyszerű hívő ember volt. Mégis ajkát olyan komoly és mély tartalmú zsoltár hagyta el, amely a középkori szerzetesség óta az esti imaórák (vesperák/kompletóriumok) állandó eleme (Nunc dimittis) lett. Ez a felismerés nem jön emberi tudományból, értelemből, alapos teológiai kutatásból. Hiába voltak komoly, képzett farizeusok és írástudók Jézus körül. Ők csak azt az ellentmondást látták, ami az ő hitük és Jézus valósága között megmutatkozott. Ők a maguk emberi módján értelmezték a próféciákat, de nem ilyennek képzelték el a világ Megváltóját! Ezért a szemük sem nyílt fel. Nem engedték, hogy a Lélek elvégezze bennük a maga munkáját.

Láthatjuk, hogy még Mária sem tudta igazán feldolgozni azt a valóságot, hogy gyermeke nem pusztán az övé, hanem Istené! (12 éves Jézus története, hazahívás) Amikor azonban a Feltámadott elküldte a Szentlelket, Máriára is kitöltetett, mint megannyi tanítványra, s látott és hitt!

Befejezés: Attól, hogy most olyan közel érezzük magunkat a ma született Jézushoz, még nem leszünk meggyőződéses hívő keresztyének. Nem ettől leszünk azok! Hanem attól, hogy engedjük a Szentlélek munkálkodását a mi szívünkben és elménkben. Ma este üljünk csak be a karácsonyfa alá - akár igazi luc, nordmann vagy ezüst fenyő, akár műfenyő, akár csak egy ágacska egy vázában! -, és arra figyeljünk, aki minket meglátogatott! Olvassuk el a karácsonyi történetet, és hagyjuk, hadd hasson ránk! Hiszen Isten igéje élő és ható. Bennünk is elvégzi a maga munkáját. Így legyen áldott és átélt ünnepünk!

Ámen

1