Az ige erejével az elsodródás ellen

Zsid 2, 1-4 Mátyásföld, Cinkota, Árpádföld 289, 3

Ézs 55, 6-11 2019. február 24. 279, 363

Lk 8, 4-15 Hatvanad vasárnapja 429

Az ige erejével az elsodródás ellen

Bevezetés: Tegnap esti elcsendesedésünk alkalmával egy ide kapcsolódó történetet olvastam fel a családomnak. Egy apa és a fia horgászott. Ültek a csónakban, és a vízbe dobott horogra és az úszóra figyeltek, közben nem is vették észre, hogy az áramlatok elsodorták a csónakot a parthoz közeli veszélyes sziklák közelébe. Még időben sikerült visszamanőverezni a biztonságosabb vizekre.

Az elsodródás még a legkomolyabb hívő ember számára is valóságos veszély. Miközben azt gondoljuk, a fontos és az élethez feltétlenül szükséges dolgokra figyelünk, nem vesszük észre, milyen veszélyes vidékre sodródik az életünk.

Mai igénk arra figyelmeztet, hogy figyeljünk erre a veszedelemre, és tegyünk meg mindent azért, hogy elkerüljük a balesetet. Ehhez kapunk jó tanácsot Isten igéjéből - mégpedig mindhárom elhangzott szakaszból egyet-egyet.

1. Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Az elsodródás akkor következik be, ha nem figyelünk a jelzésekre és a veszélyforrásokra. Az Ókorban nagy virágzásnak indult a hajózás. Egyre nagyobb, egyre korszerűbb bárkákat építettek az emberek különböző célokra. Elsősorban nem utasokat szállítottak, hanem árukat a világ egyik pontjáról a másikra. Ezek a súlyos rakományok mélyre nyomták a hajókat, így vészesen közel kerültek a sekély kikötők szikláihoz. Ezért - az ókori világ egyik csodájaként - épült meg az alexandriai világítótorony. Sokan - akik nem értettek a hajózáshoz - csak a hatalmas építészeti remekművet látták benne, viszont akik a tengeren élték le az életüket, jól tudták, ez megmaradásuk egyik legbiztosabb támasza. S ha ködben, sötétben közlekedtek, különösen is nagy izgalommal figyelték a horizontot, mikor tűnik fel előttük a világítótorony fénye.

Sokszor így bolyongunk mi is a 21. század ködében. Annyi minden ráborul életünk horizontjára, ami eltakarja előlünk a Szentírás iránymutató világosságát! Ezért különösen is fontos, hogy megragadjuk az igehallgatás kivételes alkalmait. Ma már nemcsak a templomban hallgathatunk prédikációkat. Autóban ülve is rákereshetünk egyházi programokra, vallási tartalmú beszélgetésekre. Volt olyan időszak, amikor bibliai idézetek jelentek meg néhány másodpercre a TV képernyőjén. Az evangélikus rádiómisszió rendszeresen készít riportokat mélyen hívő testvérekkel. Éppen tegnap hallgattam Havasi Kálmán hangját, amint hitbeli küzdelmeiről és evangelizációs szolgálatairól tanúskodott.

Ahhoz azonban, hogy ezeket a szavakat hitelesnek vegyük, és saját magunk számára is alkalmazzuk, komolyan kell vennünk magát az igét, ami szól hozzánk.

2. Jobban kell figyelnünk a hallottakra - tanácsolja az apostol a Zsidókhoz írt levélben, mai alapigénkben. Szokatlan módon kezdődik a szakasz: „Ezért tehát…” Nyilvánvaló, hogy az előtte írottakra utal. Most nincs idő arra, hogy felolvassam az egész 1. fejezetet. Viszont az meglepő, hogy annak szövege nagyrészt bibliai igéket, ószövetségi (leginkább zsoltár-) szakaszokat idéz.

Napjainkban nagy probléma, hogy ha valaki szakdolgozatot ír, hamar plágium-gyanúba keveredik. Ha nem idéz pontosan, ha elfelejt megjelölni egy hivatkozást, ha nem hangsúlyozza, kitől idéz szó szerint, vagy tartalmilag, nem fogadják el a munkáját!

Ezért készült el számtalan plágiumkereső program! Ez megkeresi az Interneten található szó szerinti vagy tartalmi egyezéseket, felhívja a figyelmet a hiányos idézésre vagy a plágium-veszélyre.

Kíváncsi voltam, vajon van-e meghatározott mérték, amelynél többet nem szabad idézni. Nincs ilyen, de általában a 10 - max. 20 % még elfogadott.

Az apostol azonban majdnem 50 %-ig idézetekkel tömi tele bizonyságtételét Jézusról. Vajon miért nem zárták ki ennek ellenére ezt a levelet az újszövetségi kánonból? Azért, mert ez nem plágium, hanem tanúságtétel az Ószövetség alapján arról, hogy Jézus az, akiben beteljesedtek az ígéretek. Ő a testté lett Ige, ezért hiteles!

Ezek után érthető a 2. fejezet kezdése: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra!”. Ami ugyanis elhangzik, az nem emberi szó csupán, hanem Isten saját magát nyilatkoztatja ki az Ő Fiában!

Ez a „bizonyítási” eljárás nyilván elsősorban a zsidóknak volt szükséges, de nem árt, ha mi is szívünkben hordozzuk ezeket a meggyőző szavakat, és odafigyelünk arra, amit a Mester mond nekünk.

3. Termést hozunk állhatatossággal. A Magvető példázata, amely ma az evangéliumi ige volt, sokak által ismert és szeretett tanítás. Sokan félreértik, és azt gondolják, arról szól, aki az igét hallgatja: a kőszívű, a sziklás a gyomos földre hasonlító igehallgatóról, valamint azokról, akik teljes odaadással és befogadással veszik az Úr szavát. Ha ez lenne a példázat értelme, akkor azt a következtetést vonhatnánk le belőle, hogy nekünk van tennivalónk, hogy az ige gyökeret verjen bennünk. Persze, ez így is van. Ha azonban Isten a föld „minőségét, befogadóképességét” venné alapul, nem is szórna magot, csak a jó földbe. De nem ezt teszi!

Szór ide is, oda is bőségesen. Nekünk is, akik talán nem vagyunk a legjobban előkészített talaj. De lehetőséget ad arra, hogy megragadjon minket az ige. S ez bennünket is arra serkent, hogy gondozzuk ezt a földet, s különösképpen azt a magot, amely a szívünkben hullott.

S vigyázzunk! A termés nem a mi eredményünk! A földnek már semmi dolga nincs, ha a mag belekerült. Az végzi a maga dolgát! Növekszik: kapja a napfényt és az esőt, és termést hoz.

Befejezés: Így hozhat termést a mi életünk is, ha őszintén és vágyakozva fogadjuk Isten igéjét.

Ámen

1