Mt 11,25-30 Mátyásföld, Cinkota 157, 2
Ézs 11, 1-9 2018. december 26. 163, 356
Tit 3, 4-8 Karácsony 2. napja 3101-2, 12
Bevezetés: Néhány hónappal ezelőtt bementem abba az iskolába, amelynek a küszöbén mindig összeszorult gyomorral léptem át, mert nem tudtam, mi vár ott rám: vidám gyerekek vad rohama és majdnem feldöntő heves ölelése, vagy egymás felmenőit durva szavakkal illető vörösfejű dühöngők fület és szívet sértő hangorkánja. S tudtam, akármilyen helyzetbe is lépek be, ezeknek a gyerekeknek hittanórát kell tartanom. Ez alkalommal azonban teljesen meglepett az a hangulat, ami fogadott: mosolygos, kedves hangú gyerekek, akik segítőkészen átvették tőlem a hittanos kellékekkel teletömött aktatáskát és a gitárt, hívták a többieket - összeszedték a csapatot. Az órán figyeltek, nem piszkálták egymást - tudtunk haladni!
Az óra után odamentem az igazgatóhoz, és megkérdeztem, mi történt, mi a titka ennek a nagy változásnak. Elmondta, hogy végső elkeseredésükben gitárokat vásároltak egy pályázat útján, és egyik kollégájuk, aki ért a muzsikához, a gyerekek kezébe adta ezeket a hangszereket. S ekkor megtörtént a csoda…
Amikor a ma elhangzott igéket hallgattuk, ilyen nagy változásnak lehettünk tanúi. Pál ezt így fogalmazza meg: „megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete”. Ez a gesztus pedig megérintette az emberek szívét: számukra Istennek ez a közelítése „újjászülő és megújító fürdő” lett.
Ezekben a napokban sokan töltik a szabadidejüket wellness-hotelekben. Megérdemeljük! - mondjuk, hiszen sok fáradság és teher után ki kell kapcsolódni, erőt kell meríteni az ünnepek után folytatódó megterhelések elviseléséhez, feladataink becsületes elvégzéséhez.
Mi pedig ma egy különös lelki wellness-be merülhetünk bele Isten jósága és emberszeretete által.
1. Mi a titka Jézus vonzásának? Az ünnepek alatt már sokszor gondolkodtunk azon, milyen különös az, ahogy Jézus megérkezik hozzánk. Váratlanul és váratlan módon. Váratlan körülmények között, váratlan üzenetekkel, váratlan látogatókkal.
Jézus vonzásának titka, hogy benne Isten jósága és emberszeretete érkezett hozzánk. Most, hogy már ott vagyunk egészen közel hozzá, látjuk, halljuk, érezzük ennek az emberszeretetnek a simogatását, gondoskodását és biztonságát. Ebben a biztonságba vágytak a gyermekek, akik Jézus ölébe ültek, azok a testi és lelki betegek, akik áhítattal karolták át a lábát, érintették meg köntösét.
Mi is odakuporodhatunk hozzá, és átjárhat minket az öröm, a hála és a biztonság - az Ő közösségében.
2. Mi a titka karácsonynak? Ki készíti az ünnepet? Háziasszonyok, tanárok, gyermek-csapatok, szociális munkások, hitoktatók, gyülekezeti önkéntesek és lelkészek. Sokat teszünk érte… Szép emléke egy-egy karácsonyi ünnepség, adventi teadélután, családi istentisztelet, de vajon elértük-e vele a célunkat?
Kikészít az ünnep! - szoktuk mondani. Talán nem is merjük hangosan bevallani, de azért jólesik délig aludni az ünnepek utáni szabadnapokon! Van, aki ilyenkor beírja a naptárába: ma nem csinálok semmit! Ez a feladat, ez a program. Végre semmit!
A karácsony felkészít a hétköznapokra. Ha okosan figyelünk az ünnep ajándékaira, akkor észrevesszük azokat az erőforrásokat, amelyek nélkül nem tudunk továbblépni! Amikor bontogatjuk az ajándékokat, újra meg újra azon örvendezünk: de jó lesz ebben a kesztyűben sétálni a hideg napokon; de jó lesz ezzel a fülhallgatóval zenét hallgatni munkába menet a metrón; de jó lesz ezzel a kosárlabdával játszani, amit a fa alatt találtam; de jó lesz ezzel a selfie-bottal közös családi képeket készíteni! Az ünnep ajándékai a hétköznapokban válnak a gyakorlat részeivé.
Ugyanígy azok a lelki ajándékok is nagyon fontosak, amelyeket nem nélkülözhetünk a hétköznapokban. Ez a karácsonykor megtapasztalt isteni jelenlét, a szeretet meghittsége és a békesség ereje. Ezzel indulhatunk tovább!
3. Mi a titka Jézus igájának? Jézus azokhoz beszél, akik a vallásosságot nagyon komolyan vették, de ez számukra nem az élet terheinek elviselését segítette, hanem azokat még nehezebbé tette.
Az iga az elkötelezés jelképe. Aki „igát” vesz magára, valami mellett dönt. A farizeusok a törvény mellett, a háziasszonyok a család iránti gondoskodás mellett, a házastársak egymás mellett. A lelkészek - amikor színes stólát vesznek a nyakukba - ezt az elkötelezésüket fejezik ki nemcsak maguknak és Istennek, hanem annak a gyülekezetnek is, amely előtt szolgálnak.
Jézus igája nem „teher” - illetve könnyű teher és jó iga. Mivel Jézus mellett elkötelezni azt jelenti, hogy ő veszi fel a mi nehéz terheinket, hogy közben - cserébe - nekünk adja az Ő szeretetének és oltalmának, szabadító hatalmának könnyű igáját - amit, ha a nyakunkba veszünk (vagyis igent mondunk hívására), akkor részesei leszünk a megváltás, a feltámadás és az örök élet ajándékának.
Befejezés: Jézus mondja igénkben: „Igen, Atyám, mert így láttad jónak…” Nagy titok Istennek a szeretete, irgalmassága és kegyelmes terve az emberiséggel. Ezek a titkok tárultak fel előttünk karácsony ünnepén, hogy ezeknek a megismerésében, ezeknek a tudatában lépjünk tovább az ünnepekből a megszentelt hétköznapokba.