A helyes sorrend

Mt 6,24-34 Mátyásföld, Cinkota 352, 80

Gal 5, 25 - 6, 10 2010. szeptember 12. 10, 372

Péld 16, 1-3 Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap 586, 436

A helyes sorrend

Bevezetés: Szinyei Merse Pál csodálatos festménye: A pacsirta. Művészettörténet óra: tanár huncut mosolya: ki találja meg a madarat? Kompozíció: a fűben fekvő nő testtartása: egyértelműen megmutatja, hová kell nézni. Hasonló jelenség: fasori Benczúr Gyula oltárkép, vagy a mi Vastagh György képünk a cinkotai oltáron. Alsóságon 17. századi oltárkép: nagyon sötét: csak Jézus arca világos.

Jézus erre tanít minket most, amikor egy új munkaévet kezdünk: tanuljunk meg odafigyelni a lényegre!

1. A lényegre kell figyelni. Iskola: figyelni a táblára, a tanár kézmozdulataira, a könyvre, a kísérletekre, a szemléltető eszközökre. Nem lehet úgy figyelni, ha közben máshol van a szemünk.

„Csak a kezemet figyelje!” - mondja a bűvész, mert a trükk valahol máshol érhető tetten - a lényeg nem ott van!

Péter jut az eszembe, aki a vízen akart járni… Ránézett Jézusra, és megtörtént a csoda, de amint a hullámokra vetette aggódó tekintetét, süllyedni kezdett.

Így vagyunk mi is gyakran. Egyházunk népszámlálási adatait elemezzük, költségvetésünk láttán megrémülünk. Fennmaradásunk stratégiáját akarjuk kidolgozni, de vajon tudjuk-e, mi a megoldás? Aki Szinyei képét nézi, elsőre azon csodálkozik: mit néz ez a nő ott a nagy kék égen? Mintha nem lenne ott semmi.

Bizonyára vannak, akik már megtapasztalták, hogy égre tekintésüket megmosolyogták: Ugyan már! Nincs ott semmi! Pedig a lényeg ott van! Nézzük hát az ég madarait és a mező liliomait. Nemcsak szépségük miatt gyönyörködhetünk bennük, hanem azért is, mert gondtalan életük a Gondviselő Istenről tanúskodik.

Ő így gondoskodik teremtményeiről. Mennyivel inkább rólunk!

2. Ha felülről megkapjuk, a többi is meglesz. Ez az, amit olyan nehéz elhinni. Vajon elmúlik-e aggódásunk, ha nem törődünk anyagi biztonságunk kérdésével, és pusztán égre emelt tekintettel reménykedünk a jövőben? „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!” - mondta Oliver Cromwell az angol polgári forradalom idején. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten nélkül nem lehet eredménye munkánknak, de azért biztos, ami biztos… No, hát erre mondja Jézus, hogy nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak. Vagy a pénzünkben, vagyonunkban, katonai erőfölényünkben, helyzeti előnyünkben bízunk, vagy Istenben. A kettő nem keverhető.

Az aggodalmaskodás ugyanis csak így kerülhető el. Gyülekezetünk (gyülekezeteink) erősödése sem várható csupán attól, hogy megváltozik a társadalom hozzáállása az egyházakhoz. Legfeljebb külső körülményeink javulhatnak, épületeink szépülhetnek, de, Istenhez való viszonyunk ettől nem sokat változik. Személyes hitünk megújulását csak akkor remélhetjük, ha azzal a bizonyossággal tudunk felnézni az égre, hogy ott megtaláljuk a lényeget.

3. Egymás terhének hordozása. Ha már nem aggódom a saját dolgaimért, felszabadulok mások terhének hordozására.

Tanulószoba képe jelenik meg előttem. A gyerekeket nem zárják el egymástól, hanem tudatosan úgy ültetik egymás mellé őket, hogy egymásnak tudjanak segíteni. Miközben mindnyájan a saját feladataikkal küszködnek, érzik felelősségüket, tudják azt is, hogy ugyanez a feladata a másiknak is. Együtt, egymást segítve saját feladatukat is könnyebben elvégzik.

Ezért bízza ránk Jézus azt a feladatot, hogy egymás terhét hordozzuk. Így válik érthetővé az az ellentmondásos kijelentés is, hogy egymás terhét hordozzuk, és ki-ki a saját terhét is viselje. Így lehetünk annak a Gondviselő Istennek az eszközei, akik tudják, mi a feladatuk, és látják azt is, mire küldettek a világban.

Befejezés: Mindenünk megvan, ami életünk folytatásához szükséges, csak a sorrendről nem feledkezhetünk meg! Ezt a sorrendet tanítja ma meg számunkra az Isten: „Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és a többi ezen felül megadatik nektek.” Nem fordítva! Először nem a puskaport kell szárazon tartani, s aztán az Isten majd megsegít. Bízzunk abban, hogy Isten, aki ígéretet tett nekünk, és kegyelmével eláraszt bennünket, ezután is védeni és vezetni fog bennünket nehéz döntésekben, új feladatok között, az új tanév kezdetén.

Ezért imádságaink sem kezdődhetnek kéréssel, csakis hálaadással! A Kátéban tanultuk: Isten mindig ad, mielőtt követel: ezért minden kezdete a köszönet az Ő ajándékaiért, s utána kérhetünk erőt, bölcsességet, hitet, szeretetet és hűséget, hogy küldetésünknek eleget tudjuk tenni. S Ő meg is adja. Azért vagyunk most együtt, hogy erről egymásnak bizonyságot tegyünk!

Ámen

3