Tudás és hit

2Tim 1, 12 Nagy Tamás felnőtt keresztelése istentisztelet

2010. augusztus 29. után

Cinkota a templomban

„Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van

hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.”

Tudás és hit

Bevezetés: Napjainkban számtalanszor megtapasztaljuk, hogy sosem tudhatunk eleget. Akármilyen hivatásban állunk, mindig vannak új információk, amiket meg kell szereznünk, mindig vannak újabb ismeretek, amiket el kell sajátítanunk. Aki pedig a gazdasági szférában dolgozik, az még jobban érzékeli az állandó változások kockázatait, a naprakészség kényszerét, mert aki lemarad, csődbe jut.

Ez a helyzet Isten dolgaival is. Ősi igéket őriz a Szentírás, több ezer éves történeteket idézünk fel újra meg újra, mégis a mai üzenetet keressük benne, és - ha Isten megadja - meg is találjuk azt. Ehhez azonban szüntelen tanulásra, kutatásra van szükség.

Sokszor találkoztunk, mielőtt Testvérem ide állhatott az Úr oltára elé. Beszélgettünk a Biblia tartalmáról, üzenetéről. Némi információt sikerült átadni a hitvalló keresztyének kitartó hűségéről, az egyház történetében megőrzött személyek hitéről és az abból fakadó cselekedetekről. Gondolkodtunk az egyház tanításának lényegéről, s arról, hogy bár a Tízparancsolat megfogalmazása óta legalább 4 000 esztendő telt el, de ha csak Jézus tanításáig megyünk vissza, az is már több mint 2 000 év, Isten akarata nem változott, törvénye, útmutatása ma is érvényes. Az üzenet viszont mindig aktuális: annak az embernek szól, aki saját korában él, konfliktusait a társadalom adott kontextusában kezeli, és keresi a válaszokat. Igen! A válaszok olykor-olykor másként fogalmazódhatnak meg ugyanazon bibliai igazság alapján! Ezért szükséges az állandó tanulás, hisz a jó pap is holtig tanul…

1. Tudom, kiben hiszek. Ennek a hitvallásnak a kimondása szükséges ahhoz, hogy valaki felnőttként részesüljön a keresztség szentségében. (S amikor gyermeket keresztelünk, ezt a kijelentést a szülők, keresztszülők teszik meg.) Most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy bátran rákérdezhetünk erre a tudásra. Testvérem számára kinyílt az ajtó, hogy betekintsen Isten világába, megismerje azt, és szívében vállalja, amire az Úr indítja.

Nem csupán annyit jelenthet ki, hogy „van Isten”, hanem azt is, hogy nagy vonalakban megismerte Őt, szándékát és célját az emberrel. Ez a tudás bátorságot és biztonságot ad, segít eligazodni a hétköznapi gondok között, segít meghozni nehéz döntéseket. Keresztségével most ráléphet a hit útjára, de ez még csak az út kezdete…

2. Isten hatalma alatt élünk. Nagyszerű dolog az, ha biztonságban tudjuk az életünket. Egy gyermek számára ez a biztonság szülei jelenlétében, gondoskodásában és szeretetében adatik meg. A felnövő fiatal azonban egyre kevésbé érzi magát biztonságban. Kérdései támadnak szülei („az öregek”) nevelési elveivel, világszemléletével és módszereivel szemben. Saját útjukat keresik, és a kudarcok nem a biztonság, hanem a bizonytalanság érzését ébresztik fel bennük.

Nagyszerű dolog az, ha ebben a helyzetben olyan emberre találunk, akinél, akiben ezt a biztonságot megtalálhatjuk, akire rábízhatjuk magunkat. Házasságra készülők is ebben bíznak. Hisznek egymás értékeiben, és meg vannak arról győződve, hogy ketten, egymás kezét fogva elég erősek lesznek, hogy az eléjük álló akadályokat legyőzzék, az ingatlan talajon megmaradjanak.

Most egy furcsa házasság létrejöttének lehetünk tanúi. A Biblia Jézust mint Vőlegényt állítja elénk, aki keresi egyházával a kapcsolatot (több nyelvben az egyház nőnemű főnév!). Így lép frigyre velünk személyesen, egyenként, külön-külön. Ez a bizalmas kapcsolat vár most megkeresztelt Testvérünkre is. Ezáltal kerül az Ő hatalmának oltalma alá.

3. Kincs bízatott ránk. Nehéz lenne megfogalmazni, mi is ez a kincs. Lehet Isten igéjével azonosítani, az Ő szent szavával, tanításával. Kincs az a kapcsolat, amely létesül Isten és ember között a keresztség és az úrvacsora révén. Kincs az a szeretet és kegyelem, amelyet ebben a közösségben újra meg újra megtapasztalunk.

A legnagyobb kincs azonban túlmutat földi életünkön. Az örök élet ajándékát adja nekünk. Vajon hogyan? Úgy, hogy a keresztség - definíció szerint - megtisztít a bűntől, és új életet ad. Ez a bűn terhétől felszabadított, új élet az igazi kincs! Ez nemcsak a földi árnyékvilág és számtalan szenvedéssel tarkított gyötrelmes vándorút után lesz a mienk. A hitben élő ember már itt a földön megízleli az örök élet örömét. Nem retteg bűnei következményeitől, nem a halálra készül, hanem hisz a megbocsátásban, és várja az igazi, teljes életet Urával, Jézus Krisztussal.

Befejezés: Ez a kincs lesz ma a Tiéd, Testvérem. Őrizd hűséggel, élj belőle és általa boldogon! Tanúskodj szeretetéről, és teremd a megtérés gyümölcseit!

Ámen

1