Hosszú az út az üdvösségig

ApCsel 8, 35-37 2010. augusztus 8. 296₁

cinkotai evangélikus templom - de. ½ 11.

Jancsó Boglárka és Gerencsér Soma keresztelése

„³⁵Fülöp beszélni kezdett,

és […] hirdette [az etióp főembernek] Jézust. 

³⁶Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek,

és így szólt az udvari főember:

„Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” 

³⁷(Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.”

Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”) ”

３５またとないチャンスです。 ピリポは、このイザヤのことばから始めて、旧約聖書のあちこちを引用し、イエスのことをくわしく説明しました。

３６さて、道を進んで行くうちに、水のある所に来ました。 すると宦官は、「ごらんなさい。 水がありますよ。 ここでバプテスマを受けてはいけない理由はないでしょう。 どうです？」と言いだしました。

３７「心から信じておられるなら、もちろんかまいませんとも。」

「私はイエス・キリストを神の子と信じます。」

Hosszú az út az üdvösségig

Bevezetés: Hosszú utat tettetek meg, míg elérkeztetek ennek a templomnak az oltáráig. Az egyik család számára ez azt jelenti, hogy a keresztanya járta végig a Krisztushoz vezető utat: felkészülve a felnőtt keresztségre, és vállalva annak életre szóló elkötelezését. A másik család tagjai pedig távoli országokból érkezetek haza, Magyarországra. Mindnyájatok számára fontos volt, hogy ezt a hosszú utat megtegyétek, mert komolyan vettétek szülői, keresztszülői hivatásotokat: hogy ezeket a gyermekeket keresztvíz alá tartsátok, és ezáltal Isten kezébe ajánljátok őket. Ezen a mai napon meg is fogadjátok, hogy gondoskodtok e gyermekek neveléséről, s hogy ebbe a nevelésbe szervesen beletartozik a hitetekről való tanúskodás, a példaadás.

Hosszú útra indultok most gyermekeitekkel. Vissza otthonaitokba, vissza egy más kultúrába, mégis azzal a bizonyossággal, hogy gyermekeitekre a mennyei Atya is odafigyel, és segít Benneteket arra, hogy az Ő jó tetszésére neveljétek őket.

1. Szükség van a megértésre. A felolvasott igében egy etióp főember küszködik egy bibliai szöveg olvasásával és értelmezésével. Mi úgy mondjuk: „kínai neki”. Olyan, mint ha én próbálnám elolvasni azt az igét, amit ide nyomtattam japán jelekkel. Azt sem tudom, valóban azt másoltam-e ide, amit akartam. Nyugtalanító ez az érzés. Így érzett az etióp kincstárnok is. Olvasta a próféciát, de nem értette.

Isten azonban nem hagyja magára azt, aki meg akarja érteni a neki szóló üzenetet. Segítőt küld, hogy ő tanúskodjon arról, amit már maga megtapasztalt, amiről meg van győződve, ami már hite lényegévé vált.

Ez a szerepe a szülőknek és a keresztszülőknek is a gyermekek számára. Voltak már tapasztalataitok Istenről, Jézusról, az ő szeretetéről és gondoskodásáról. Mutassátok meg gyermekeitek előtt, hogy fontos számotokra ez a tudás, és hogy ebből tudtok élni: erőt, bátorítást és vigasztalás nyerni. Hadd értsék meg ezek a gyermekek, miért vannak megkeresztelve!

2. Szükség van a lehetőségre. Lehet, hogy az etióp kincstárnok és Fülöp apostol még ma is beszélgetne, ha valami vízhez nem értek volna. A hitre és a Krisztushoz való tartozásra megérett idegen viszont megragadta a döntés lehetőségét. „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” - kiáltott fel a világ legegyszerűbb módján. Mintha a vízre rá lett volna írva, hogy „itt tessék megkeresztelkedni”. Másoknak ez a víz nem jelentett mást, mint állatok itatására, kézmosásra, vagy netán növények öntözésére alkalmas nedvességet, de ő ebben a hétköznapi jelben meglátta élete jelentős fordulatának elhalaszthatatlan „καιρος-át”, vissza nem térő esélyét.

3. Szükség van az elhatározásra. Ez az a pont, ahol elkezdődik egy új út. El tudjuk képzelni, hogy az etióp kincstárnok már unásig ismerte az utat hazafelé, sőt a lovai is, hiszen ha volt alkalma olvasni, akkor valószínűleg a kantárt sem kellett fognia. A lovak mentek a megszokott úton. Semmi váratlanra nem kellett számítani.

A keresztelés után azonban az újonnan született kincstárnoknak mindent át kellett értékelni: az út széli fákat, a mellette elhaladó embereket, családi helyzetét, kapcsolatait, terveit, céljait - egész életét. Új értelmet nyertek számára az olvasott bibliai mondatok. Végre megértette, mi dolga van ebben a világban.

A szülők és keresztszülők felelőssége, hogy erre az új útra állítsák rá gyermekeiket. Nem tudjuk, mikor kezdődik el ez az út. Lehet, hogy sikerül azonnal ráigazítani a járni tanuló lábát, de az is lehet, hogy kisebb-nagyobb vargabetűt kell leírni ahhoz, hogy visszataláljon erre az útra.

Isten viszont türelmes. Nem kérte számon a kincstárnok múltját, az elfecsérelt éveket, az értelmetlenül telt napokat. Örül, hogy eljutott hozzá egyik gyermeke. Így várja az Úr a Ti válaszaitokat is.

Befejezés: Legyetek erősek hitetekben! Kérjétek a Szentlélek világosságát, hogy bölcsen tudjatok szólni és cselekedni e gyermekek előtt! Legyetek a hűséges keresztyén ember jó példái. Jézus Krisztus pedig, akinek a nevére kereszteljük meg most ezeket a gyermekeket, Veletek fog maradni ígéretei szerint minden napon, a világ végezetéig!

Ámen

3