Isten titkaira bízzuk magunkat

Róm 11, 33 Pápai Tamás keresztelése 296

2010. május 30.

Cinkota - evangélikus templom

„Ó, Isten gazdagságának,

bölcsességének és ismeretének mélysége!

Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei,

és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!”

Isten titkaira bízzuk magunkat

Bevezetés: Amikor fiatal házasokként első gyermekünket vártuk, és ezt az örömünket családtagjainkkal megosztottuk, mindenki egy varázsütésre nagyon bölcs lett, és sokan érezték úgy, hogy át kell adniuk élettapasztalatukat a gyermekvárás időszakára, a szülésre és a nevelésre vonatkozóan. Számtalan hasznos információhoz jutottunk, de bizony alaposan válogatnunk kellett a jó tanácsok között, mert nemegyszer egymásnak ellentmondó ötleteket, gyakorlati útmutatásokat kaptunk.

Nagy a kísértés, hogy most - előttetek állva - egy négygyermekes apa tapasztalatával szólaljak meg, és saját sikereimen és kudarcaimon keresztül átszűrt bölcsességemet adjam át Nektek. Istennek legyen hála: a mai napra kijelölt ige minden emberi ész és gondolat háttérbe vonása után Isten tökéletes értelmét állítja a középpontba. Ő adja most át a Nektek szóló üzenetet az igehirdető szavain keresztül.

A mai nap - Szentháromság ünnepe - titkokról szól, és az apostol felkiáltása is erről tanúskodik. Pál nem kutatja a titkot, hanem elfogadja és csodálja. Rábízza magát Isten hatalmára. Ez a keresztyén ember bölcsessége, amelyről egy másik helyen azt mondja, hogy a zsidóknak botrány, a pogányoknak bolondság, de nekünk, akik Krisztusban hiszünk: Isten ereje!

Miben mutatkozik ez meg?

1. Gazdagság. De jó lenne gazdagnak lenni! De jó lenne, ha minden a mienk lenne, ami kényelmünket és boldog életünket szolgálja! De jó lenne, ha nem kellene nézni az árakat a tengernyi prospektusban, amit napról-napra bedobnak a postaládánkba! De jó lenne, ha nem kellene alkut kötnünk a minőséggel, amikor a pénztárcánkat méregetjük! Hol vagyunk mi még a gazdagságtól?!

Azt szokták mondani, hogy aki ma gyermeket vállal, szegénységet vállal. Aki azonban kezében tarthatja nemrég született kisfiát, nem így vélekedik. Hiszem, hogy Ti is úgy gondoltok erre a gyermekre, mint Isten ajándékára, amely által meggazdagodtatok. Más ez a gazdagság, mint a gazdagság a „világ szemében”. A szülőkké váló házastársak átélik a szeretet megsokszorozódását, a felelősség és a hűség erejét, az önfeláldozás titokzatos örömét.

Gazdagok vagytok Ti is. Különösen azért, mert tudjátok, hogy e gyermekkel együtt Isten gondviselését is megkaptátok. Megkaptátok szüntelen jelenlétét, s azt az ígéretét, hogy Ő Tamást saját gyermekeként fogja szeretni és oltalmazni. Az a keresztyén szülők első és legfontosabb bizonyossága.

2. Ismeret. Minden szülő azzal a biztos tudattal kezdi gyermeke nevelését, hogy legfőbb feladatuk a tanítás, nevelés, a tárgyi, az erkölcsi és a szellemi ismeretek átadása. Ezt a gyermeket is meg kell ismertetni a keményebb ételekkel, meg kell tanítani arra, hogyan kell megfogni a játékait, kúszni-mászni, felállni és járni; később pedig beszélni, kommunikálni, beszélni, rajzolni, és még sorolhatnám a számtalan feladatot, ami még rátok vár. Óhatatlanul benne él a szülőkben az a félelem, hogy kevés ehhez a mi tudásunk. Szükségünk van tanácsra, biztos információra. Ezeket meg is kapjuk könyvekből, védőnőktől, idősebb családtagoktól, gyakorló szülőktől.

Az átadandó ismeretek köre azonban ennél sokkal szélesebb. Eljön az ideje annak - hamarabb, mint gondolnánk -, amikor e gyermek váratlan kérdésekkel áll elő: „Ki vigyázott rám, amikor ti még gyerekek voltatok? Miért van a nagypapa a föld alatt? Miért nem válaszol Jézus, amikor kérek tőle valamit?”

Vajon tudunk-e válaszolni ezekre a kérdésekre? S ha nem, kihez forduljunk? A szülők feladata, hogy megkeressék a helyes válaszokat. S a keresztszülő azért áll a család mellett, hogy ebben ő is segítsen. A válaszok ott vannak a Biblia lapjain, szép énekeinkben és imádságainkban. A válaszok ott vannak a gyülekezet alkalmain, amelyekre a kis gyermekeket hívjuk. A válaszok ott vannak a hívők közösségében, ahová hívogatunk Benneteket is.

Istennél ez a tudás kifogyhatatlan - ennek megismerésére törekedhetünk, amennyire földi időnkből és erőnkből telik.

3. Bölcsesség. Vajon ki mondhatja magát bölcsnek? Bölcsnek nevezzük azokat a Keletről jövő csillagjósokat, akik megálltak Jézus jászolbölcsőjénél, és térdre hullva hódoltak neki. Bölcsnek nevezzük Nikodémust, aki az éjszaka leple alatt faggatta Jézust az újonnan születés titkáról. Bölcs volt ilyen értelemben a kapernaumi százados, a kánaáni asszony és a jobboldali lator is. Miért voltak ezek az emberek bölcsek? Mert felismerték a Jézussal való találkozás lehetőségét. Felismerték benne Isten földre jött Fiát, és hűséget fogadtak neki.

Ilyen bölcsességet kapunk ma a keresztségben. Tanúi lehetünk annak, hogy Isten áldását adja ennek a gyermeknek. Megvalljuk belé vetett hitünket, és várjuk gondviselő szeretetét. A Szentlélek adjon Nektek is ilyen bölcsességet, hogy rá merjétek bízni gyermeketek életét - annak minden örömével és gondjával együtt! Bízzatok abban, hogy ha kéritek Őt, meghallgatja imádságaitokat, és bölcsen irányít Benneteket a nehéz helyzetekben is! Kapaszkodjatok hűségébe, mert Ő mindvégig hű marad!

Befejezés: A keresztelés eseményét ma már digitális fényképek, videofilmek segítségével meg tudjuk örökíteni. A felelősség azonban nem változott! Legyetek tanúi e gyermek előtt is annak, ami ma itt történt! Emlékeztessétek őt keresztelésére, amikor évről-évre meggyújtjátok majd a keresztelési gyertyát! Hozzátok el Isten házába, ami most már az ő otthona is. Értsétek jól a Példabeszédek könyvének sokszor idézett mondását: „A bölcsesség kezdete: az Úr félelme!” Erre neveljétek gyermeketeket!

Ámen

3