Meghívás egy közös útra

Mt 16, 16-18 Indrik Gyula keresztelése 296

2010. április 25.

Keresztelő lelkész: Deák László

„ ¹⁶Simon Péter megszólalt, és így felelt:

"Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." 

¹⁷Jézus így válaszolt neki:

"Boldog vagy, Simon, Jóna fia,

mert nem test és vér fedte fel ezt előtted,

hanem az én mennyei Atyám.  

¹⁸Én pedig ezt mondom neked:

Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat,

és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”

Meghívás egy közös útra

Bevezetés: Hadd kezdjem keresztelési áhítatomat egy kérdéssel - elsősorban a gyülekezet felé! Ki az, aki 32 éve és 3 napja jelen volt az istentiszteleten? … Azért kérdezem, mert akkor egy keresztelő volt ebben a templomban. Blatniczky Jenő bácsi keresztelt valakit egy csodálatos ige alapján: „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékaiért!” 1973. április 22-én engem kereszteltek. S most újra itt van a család, de közben volt itt egy találkozásunk, amikor Emesének és Gyuszinak az esküvője volt. Most megnéztem, hogy akkor miről prédikáltam. Próbáltam személyessé tenni, de ugye Gyula és Emese nem szerepel a Bibliában, és Emeséről sokaknak „Emese álma” jut az eszébe a régi magyar mitológiából, s akkor elhangzott egy ilyen mondat, hogy „Kedves Emese! Neked is volt egy álmod, s ez most megvalósult.” Visszanézve talán nem volt könnyű, de biztosan hálás vagy érte az Istennek. Mindkettőnél előjön a hála: akkor, amikor engem kereszteltek, s akkor, amikor társra találtál. Most van egy másik beteljesült álmod: itt állhattok ezzel a kisfiúval. Újra nagyon aktuális ez az ige: „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékaiért!”

Most mégsem erről az igéről fogok prédikálni, mert azt gondolom, hogy ez az alkalom, amikor így együtt vagytok, egy nagyon komoly lehetőség arra, hogy egy csodálatos találkozás részesei lehessetek ti is - mint szülők -, a keresztszülők, a család és ez a kisfiú is. Ezért Máté evangéliumának 16. fejezetéből választottam ki három verset.

1. Jézus megszólít. Azt olvassuk ebben az igében, hogy Jézus Krisztus megszólít valakit. Ott egy igazi harcedzett, munkában megfáradt halászembert, most pedig titeket szólít meg. Megszólít, elhív, és ezzel elindul az életnek egy egészen új szakasza. Péter élete azelőtt talán olyan volt, mint ennek a kisfiúnak az élete: nem igazán tudta, kicsoda az Isten. Nem ismerte Jézus Krisztust. Ott, abban a pillanatban, amikor megszólította, valami egészen új kezdődött.

Gyuszi most még nagyon kicsi, de Jézus már most elhívja őt, ahogy olvastam: „Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket…” S mi történik? Amikor meghallja a hívást, akkor elindulnak egy közös úton. Azt szeretném, ha ez az alkalom nemcsak e kisfiú részére, hanem a ti részetekre is egy ilyen alkalom lenne: elindulni újra Jézus Krisztussal - ahogy ezt Péter is tette. Nem volt neki könnyű. Nehéz út volt: nagyon sok fájdalommal, fáradsággal, szomorúsággal - és nagyon sok örömmel is -, de elindultak. S meggyőződésem, hogy Péter azért tudott ennyi ideig Jézus Krisztussal járni, hátrahagyva mindent, mert kialakult egy párbeszéd közte és Jézus Krisztus között.

2. A keresztyén élet párbeszéd Jézussal. Jézus és Péter nagyon sokat beszélgetett. Adja az Úristen, hogy ti is így tudjatok beszélgetni! Ezt a kisfiút is így tudjátok Jézushoz vezetni kicsi könyvekkel, gyermek-bibliával megmutatni, hogy van valaki, aki téged megszólított, aki téged vezet, aki veled találkozni szeretne. Adja az Úristen, hogy a ti életetekben is a Szentírás-olvasással ez erősödjön. Beszélgessetek Jézus Krisztussal, hogy Ő tudjon neki erőt adni!

Amikor az ember elindul egy közös úton, amikor kialakul egy párbeszéd, akkor ez nem arról szól, hogy az ember csak úgy sétál Jézus mellett, és nem tesz semmit, hanem Jézus számít rá. Péternek is adott feladatot. Számít rá. Miben számít rá? Abban, hogy hitvallást tegyen.

3. A Krisztussal járó ember feladata a hitvallás. Péter eljut oda, hogy maga tesz hitvallást. Adja az Úristen, hogy a szülők, keresztszülők, a család minden tagja és ez a kisgyermek is egykor hitvallást tudjon tenni, ahogy kimondta Péter is: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Jézussal találkozni, együtt járni vele, beszélgetni vele… és hitvallást tenni. S amikor hitvallást tettetek, akkor Isten feladatot ad. Péternek mondja: „Te, Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, s a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta”. S mi ez a kőszikla? Sokan félreértik: azt hiszik, hogy Péter. Pedig Péter egy gyarló, gyönge ember volt.

Az igazi kőszikla Péternek az Istentől kapott hite volt. Ilyen kősziklát szeretne az Úristen látni a ti életetekben. Erre a kősziklára építsétek rá a saját életeteket, párkapcsolatotokat, szerelmeteket, gyermeketeknek a nevelését. Ez az az erős kőszikla, amely bármilyen nehézségek közepette is meg tud tartani titeket. Az emberi dolgok bármilyen nehézségtől könnyen szétporladnak. Ez tartson titeket erősen - ez a kőszikla: Jézus Krisztusba kapaszkodó hitetek. Adja az Úristen, hogy ennek a kicsiny gyermeknek az életében és a ti életetekben is ez legyen valóság.

Befejezés: Jézus megszólít, közös útra indultok, kialakul egy párbeszéd, hitvallást tesztek és feladatot kaptok. Így áldjon meg és így kísérjen titeket az Úristen egész életetekben!

Ámen

2