Lk 17,1-6 Mátyásföld, Cinkota, Árpádföld 328, 10
1Móz 18,20-33 2018. november 4. 56, 383
Fil 3,17-21 Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnap 3081, 11
Bevezetés: Korunk szabad gondolkodása arra bátorítja fel az embereket, hogy mindenről őszintén és nyilvánosan elmondják a véleményüket - még akkor is, ha nem győződtek meg róla alaposan, hogy amit képviselnek, az valóban megállja a helyét.
Különösen így van ez a politikusokkal, orvosokkal, közalkalmazottakkal, tanárokkal - és az egyházban dolgozókkal (lelkészekkel, hitoktatókkal, szeretetszolgálati munkatársakkal) is.
Nemrég hallottam egy nagyon elgondolkodtató hasonlatot: „azonnal világméretű hír lesz, ha egy repülőgép lezuhan, de arról senki sem beszél, hogy gépek százai, ezrei emberek tömegeit emelik újra meg újra a magasba. Így van ez azokkal is, akik a lelkeket emelni hívatottak…”.
Ezért különösen is oda kell figyelnünk arra, hogyan értelmezzük Krisztustól kapott küldetésünket. A világ nagyon éles szemmel figyeli cselekedeteinket, szavainkat, megnyilvánulásainkat. Jézus ezt nagyon jól tudja, ezért inti tanítványait alapigénkben.
1. Vigyázzatok magatokra! A támadások nagyon hamar elérték az egyház tagjait. Konfirmandusokkal néztünk egy filmet Pál apostol életéről. Egy elképzelt szadduceus, Rúben István diakónus igehirdetését és a keresztyének Isten-képét gúnyolta.
Ilyen és ehhez hasonló támadásoknak ki van téve az egyház. Erre azonban azt mondja Jézus, hogy ez természetes dolog. Vannak viszont olyan kritikák, amelyek jogosan érnek bennünket: amikor cselekedeteink nyilvánvalóan szemben állnak Jézus tanításával, a szeretet parancsával. Amikor megbotránkoztatunk másokat a mi képmutató viselkedésünkkel.
Ezért figyelmeztet Jézus: vigyázzatok magatokra! Az Ördög bújkál bennünk, de odafordulhatunk a megbocsátó Istenhez. Ma is erre van lehetőségünk az úrvacsora szentségében.
2. Bocsássatok meg! Mindnyájan jól ismerjük Illyés Gyula rövid, de nagyon szívbe markoló költeményét: „Minden ütésed, átkod / Hiába ellenem. / Szörnyű a fegyverem: / Megbocsátok”.
Könnyű ezt kimondani, de nagyon nehéz a hétköznapokban gyakorolni. Csak akkor sikerülhet, ha Krisztus megbocsátásából táplálkozik az életünk.
A Miatyánk erre vonatkozó kérését is csak így értelmezhetjük: „bocsáss meg…”
3. Növeld hitünket! Mielőtt a Jézushoz forduló tanítványok kérésére térnék, hadd utaljak arra, amit nyilvánvalóan sokan tapasztalnak, hogy különböző sajtótermékekben, interneten olvasunk olyan szülőkről, akik súlyosa beteg gyermekük életéért küzdenek, és kérik a világ jóakaratú segítségét. Megosztásokat kérnek a Facebook-on, anyagi támogatást egy-egy méregdrága műtét elvégzéséhez, együttérző szavakat az elcsigázott szülőknek.
Eszembe jut az evangélium egyik megragadó leírása arról az édesapáról, aki ugyanígy mindent megtett beteg gyermekéért, ami emberileg megtehető. Végső elkeseredésében Jézushoz fordul. Bizonyára maga is tanúja volt a Mester számtalan csodájának, és bízott abban, hogy lesz megoldás az ő fia számára is. Mivel azonban már sok reménye foszlott szét, már nagyon kétkedővé vált. Jézus talán ezért kezdeményez beszélgetést a hitről. A Biblia egyik érdekes fordítása (Békés-Dalos ) nagyon emberi módon fogalmaz: »Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.”23Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.” 24Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!”«.
Ha van valami, amit mustármagnyi hitnek lehet nevezni, az éppen ez! S Jézus nagyon boldog, hogy ekkora hitet talál ebben az édesapában. A tanítványok felé fordulva pedig éppen ezt a hitet keresi bennünk. Ha… - mondja, s ezzel azt is kifejezi, hogy érzi ennek a hitnek a hiányát.
A tanítványok viszont jól válaszolnak. Nem bizonygatják, hogy de nem látod, hogy Téged követünk; bízunk Benned, ki is mondtuk, hogy Te vagy az Isten Fia, stb. Fejüket meghajtva könyörögnek hitért. Növeld hitünket! Hiszen a hitet nem mi építjük fel ismert bibliai szakaszok, átélt tapasztalatok, másoktól hallott bizonyságtételek apró tégláiból. Egyedül Isten képes hittel megajándékozni, és ezt a hitet bennünk erősíteni. A Konfirmációi Kátéban tanultuk a Szentlélek munkájáról: A Szentlélek teremt bennünk hitet, közöttünk anyaszentegyházat.
Befejezés: Mi sem tehetünk egyebet. Nem egyházi stratégiák, modern hermeneutikai és homiletikai módszerek, interaktív hitoktatás, kül- és belmisszió, vagy házi csoportok fogják újjá formálni az egyházat. Egyedül a Szentlélek, amiért mi most és mindig könyöröghetünk. Ebből fakadhat gyümölcs: hit, közösség és egyház.