A visszafelé lejátszott film

Ézs 35, 3-10 Mátyásföld, Cinkota, Árpádföld 341, 10

2Thessz 1, 3-10 2018. november 18. 502, 56

Mt 25, 31-46 Egyházi év utolsó előtti vasárnapja 450

A visszafelé lejátszott film

Bevezetés: VIDEO - elromlott - megjavíttattam. Milyen, ha egy filmet visszafele forgatnak? Vicces dolgok alakulnak ki belőle.

Néha pedig arra gondolunk, milyen jó lenne visszaforgatni életünk videóját!

Ma, Reménység vasárnapján Isten ígéretet tesz arra, hogy egyszer - az idők végezetén - megteszi. Ha az ítéletről szóló próféciákat olvassuk (mint múlt vasárnap), látjuk, mi lesz a sorsa ennek a világnak. Láttam egyszer egy kisfilmet a „fordított teremtésről”. Ijesztő rémálom, mégis valóság…

Isten azonban látja, hogy a világ a vesztébe rohan, és új ígéretet tesz. Ami elromlott - amit elrontottunk -, azt ő majd egyszer jóvá teszi.

1. A Messiás érkezésének jelei. || Keresztelő János kérdése Jézus válasza. Talán éppen erre az ézsaiási próféciára utal Jézus. Legyetek erősek! Jézus is erre figyelmezteti tanítványait, mert nem lesz könnyű elviselni azt, ami majd történni fog.

Rémítő dolgokat jelent be a próféta, mégis valami csodálatos szabadulás képét rajzolja meg előttünk. Azt, amit Jézus is tett: gyógyított, csodákat tett, halottakat támasztott fel…

Milyen furcsa, hogy sem Keresztelő János, sem a világ nagy többsége nem veszi ezt észre - még napjainkban sem.

2. Bolondok és megváltottak. Balga, esztelen, vétkes. azok, akikért a Megváltó jött, és akik felismerték és követni kezdték őt.

3. Szabadítás a félelemtől. Legnagyobb terhünk a félelem. Kulka János stroke után.

„Ne félj, mert megváltottalak…”. Újra az ézsaiási terminológia jön elénk. Nem véletlen, hogy ugyanezeket a szavakat találjuk itt is.

Sören Kierkegaard a 19. századi dán filozófus, evangélikus teológus mondta: Attől félünk, amitől nem kellene, és nem félünk attól, amitől kellene…

Befejezés: Tóvá lesz a délibáb. Iskolás koromban tanultam az Aral-tóról. A Föld 4. legnagyobb tava…

Toldi - Hetedik ének:

Miklós messze tette magát azon éjjel,
Szembeszállt esővel, villámmal és széllel,
És midőn a hajnal a homályt elverte,
Magát egy sivatag pusztaságban lelte.
Ki volt útitársa a kietlen pusztán?
A nap ment utána a kék égen úszván:
Elérte, elhagyta; otthagyta magában,
A barátságtalan nedves éjszakában.

Háromszor hagyá el. Negyedik nap, délben,
Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében:
Bámult Miklós, mert ő olyat sosem látott,
A hegyet bámulta, nem a délibábot.
Sietett, sietett, ámbár vala fáradt;
Estenden meglátta a budai várat;
S még nem ment le a nap, midőn odaére
Híres nevezetes Rákos mezejére.

Itt e földön járó ember számára az üdvösség délibábnak tűnik. De Isten képes megfordítani a történelmet, újjá teremteni mindent. Ez a mi reménységünk.

Ámen

1