Az ige beteljesedik

Ez 12, 21-28 Mátyásföld, Cinkota, Árpádföld 392, 9

2Pt 3, 3-14 2018. november 25. 493, 435

Mt 24, 37-51 Örök élet vasárnapja 450

Az ige beteljesedik

Bevezetés: Sok próféta állt már Izráel népe elé. Mindnyájan fenyegető szavakat hoztak az Úrtól. Ítélet, világ vége, pusztulás… - ezek a szavak ismétlődtek prédikációikban. Az emberek kezdetben megrémültek. Itt-ott olvasunk arról, hogy tömegesen meg is tértek, aztán lassacskán elszállt a szavak ereje. „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!” Hangzik a gúnyos megjegyzés a nép ajkáról. Sem a világ vége jóslatai, sem pedig a babiloni fogságból való szabadítás ígéretei nem teljesedtek be. A nép továbbra is ott él az elnyomók országában: elszakítva az Úrtól kapott földtől, otthonuktól, a templomtól, a hittől. Ezékiel szavai már üresen csengnek. Senki sem hallgat rá.

Napjainkban sincs ereje az utolsó ítéletről szóló jóslatoknak. Néha megrémülünk, amikor tudósok felvilágosítanak minket arról, milyen önpusztító életet élünk, mégis beülünk nap mint nap az autónkba, továbbra is vásároljuk a génkezelt élelmiszereket, lelkiismeretfurdalás nélkül használjuk az újra nem hasznosítható anyagokat. És ez még csak az életünk fizikai / biológiai oldalát érinti. Nem beszéltünk még a lelkünk kérdéseiről, a jövőnkről: az üdvösség kérdéséről. Pedig a próféciák nekünk is szólnak, és nem legyinthetünk egyet a korabeli zsidósággal együtt: „Lárifári!”. S ez semmiben sem különbözik attól a gúnyolódó rigmustól, amit Ezékiel próféta örökít meg mint az igehirdetését komolyan nem vevők fitymáló válaszát: „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!”

1. Múlik az idő. Erre a kijelentésre koncentráljunk először! Mit is jelent ez? Azt, hogy amint haladunk előre az időben, úgy fogynak a percek, a napok, a nekünk rendelt évek. Ez azzal jár együtt, hogy múlnak a lehetőségeink. Isten nem véletlenül adott nekünk ilyen hosszú időt! A mai nap epistolai igéjében Péter apostol arról beszél az utolsó időket buzgón váró - már-már sürgető - gyülekezetnek, hogy Isten nem késik! Más oka van annak, hogy hogy még nem érkezett el a megígért kataklizma. Isten türelmes!

Hányszor tettük ezt már mi is saját családunkban! Szinte napi gyakorlat nálunk, hogy adok 10 percet a gyerekeknek az elpakolásra, de csak 15 perc után megyek be hozzájuk, hogy biztosan kész legyenek.

Isten így készíti el számunkra az utolsó idők félelmetes eseményeit. Hagy időt, hogy elrendezzük dolgainkat, hogy elhagyjuk mindazt, ami Isten és mi közénk áll, ami megakadályozza, hogy eljussunk hozzá lélekben és valóságosan.

S még egy mondanivalója van a múló időnek. Nemcsak fogy, rövidül, vészesen lejár a mi időnk! Miközben ezt tapasztaljuk, arról is meggyőződhetünk, hogy közeledik a beteljesedés.

Két advent között él a keresztyén ember. Várja a próféták által megígért szabadító érkezését. Azt, amit Ezékiel népe is várt. Hiszen jól tudjunk, hogy előbb-utóbb mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt. Viszont mi azt is tudjuk, hogy ez az utolsó számonkérés nem lesz reménytelen a számunkra! Bár tetteink alapján méltán kapnánk büntetést, mégis van okunk a bizakodásra, mert egy advent már beteljesedett.

2. Telik az idő. Az előző kifejezés negatívan fejezte ki az idő múlását, és drámaian mutatta be az egyre rövidülő kegyelmi időszakot, az egyre fogyó lehetőségeket. Ez a megfogalmazás azonban tartalommal tölti meg a haladó időt. Istennek ugyanis van egy csodálatos terve ezzel a világgal, és ezt véghez is akarja vinni!

Ahogy lapozzuk az Ószövetséget, egyre gazdagabbak leszünk Isten ismeretében. Egyre jobban meglátjuk, milyen hűséges Ő ahhoz a szövetséghez, amelyet előbb Nóéval, majd Ábrahámmal, Mózessel, később pedig Dáviddal kötött. Ezt a szövetséget újította meg, és helyezte új alapokra Jézusban, az Ő földre küldött Fiában, aki által az Isten testközelbe érkezett hozzánk.

„Bizony, betelik az idő” - énekeltük a múlt vasárnapi graduál-éneket. Nem véletlenül beszélnek úgy az apostolok Jézus földre jöveteléről, hogy Ő „az idők teljességében” jelent meg az emberek között. Ma ezt talán így fogalmazhatnánk meg: mostanra érett meg rá az idő. Ha egy kicsit magunk elé képzeljük azt a társadalmi helyzetet, amelyben Jézus megszületett, akkor azt látjuk, hogy sosem volt olyan nagy szükség világos látásra, Istennel való igazi találkozásra, új elkötelezésre, mint akkor, a pogány Római Birodalomban. Hamis messiások tömegei bukkantak fel itt és ott, már mindenben jeleket láttak az emberek. Úgy elharapódzott az igazságtalanság, a szegénység, a hitetlenség, hogy már alig lehetett elviselni. Levert szabadságharcok szégyenében élve a zsidóság már csak a megsemmisítő csapást várta. A fel-fellángoló lázadásoknak nem volt igazi ereje.

Ezért vált Isten népe oly izgatottá Jézus megjelenésekor. Ezért fejezzük be most ezt az egyházi esztendőt azzal a gondolattal, hogy jövő vasárnap már az Ő érkezését fogjuk várni. Telik az idő. Nemcsak múlik, hanem egyre tartalmasabbá válik a mi számunkra. Egyre többet megtudhatunk arról az Istenről, aki minket ezen a földi úton vezet, és aki ki is kísér minket ebből a világból, hogy feltárja előttünk örök országát.

Ma, amikor sok gyászoló testvérünkkel együtt érezve gondolunk az utolsó időkre, ne csak az idő múlása jusson az eszünkbe, hanem az is, hogy az Úr folyamatosan tölti be kegyelmével és szeretetével a mi életünket, hogy az Ő útján maradjunk és azon járjunk, amíg el nem érkezünk az örök élet kapujáig.

3. Valóra válik az ige. Az egész Szentírást az ige jelenléte keretezi, az ige ereje járja át. Isten teremtő szavával indul el a nagy mű. Ez a szó kíséri az Úr választottjait: Ő szól, amikor baj történik, Ő ad tanácsot, amikor az ember nem tudja, hogyan lépjen tovább. Ő állít meg szavával, amikor rossz irányba haladunk, Ő kéri számon azokat a szavainkat és cselekedeteinket, amelyekkel Vele fordultunk szembe.

Jézus földre jövetelének azért volt olyan hosszú előzménye, hogy számtalan példán keresztül meggyőződjünk arról, hogy Isten szava igaz és ígéretei igenis beteljesednek! Akkor is, ha évszázadokon keresztül kell rá várni. Akkor is, ha az aktuális események éppen az ellenkező irányba mutatnak. Akkor is, ha minden más emberi lépés logikusabbnak tűnik, mint az, hogy az Ő szavára induljunk el.

János evangélista tudatosan használja ugyanazokat a szavakat Jézus születésének leírására, mint amelyek a teremtés folyamatát mutatják be. „Kezdetben volt…”. Jézus ugyanis egy új kezdet, az új teremtés az emberiség történelmében.

A Péter leveléből felolvasott szakasz pedig arról tesz bizonyságot, hogy Istennek ugyanaz a szava indította el az özönvizet, s ugyanazzal a szavával fogja majd előhívni az utolsó napon a holtakat is a sírból. Ez lesz az új ég és az új föld megteremtésének a kezdete, az örökkévalóság ígéretének beteljesedése.

Befejezés: Így kapcsolnak tehát össze minket a ma felolvasott igék a lezáruló egyházi év utolsó vasárnapján a már egész közeli adventtel, hogy megragadjuk Istennek azt az öröktől fogva elhatározott akaratát, amellyel minket a szabadítás felé hajt évről évre. Múlik az idő, telik az idő, és bizony nem maradnak üres szavak az ígéretek! Minden beteljesedik. Ezért adjunk ma hálát!

Ámen

1