Krisztussal együtt - szabadon

Jel 5,12 - Oculi vasárnap
Krisztussal együtt, szabadon

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a mai vasárnapra, Oculi vasárnapjára választott igehirdetési alapigét, megírva találjuk Jel 5,12 következőképpen.

¹²és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!

Urunk szentelj meg minket igéddel, / a te igéd igazság!

Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A hét folyamán egy kicsit a feje tetejére állt körülöttünk minden. Nem tudjuk, hogy egyik nap után mi követi pontosan a másikat, nem tudjuk, hogy az állami rendeletek miként fogják befolyásolni hétköznapjainkat, munkavégzésünket, iskolába járásunkat, családi menetrendünket. Habár lehet, hogy vannak itt sokan, akik már éltek át hasonló helyzeteket egy háborús időszak, vagy forradalom idején, viszont sokak számára ez egy először átélt folyamat, hogy a megszokotthoz képest több korlát közé kerültünk, több előírásnak, szabálynak, rendeletnek a figyelembevételével kell élnünk mindennapjainkat egy darabig.

Viszont mindannyiunk számára biztató lehet és nagy erőt adhat, hogy ma is itt vagyunk még együtt. Itt vagyunk azért, hogy a böjti időszakban a nagy híráradat és zűrzavarban megálljunk kicsit és Isten szavára figyeljünk. Ennek a figyelésnek, nézésnek, ma kiemelten is fontos szerepe van, hiszen egyházi évünkben Oculi vasárnapja, azaz a szemek, a látás vasárnapja van. Különösen is alkalmas időben vagyunk itt jelen, hiszen nemzeti ünnepünk is van, együtt emlékezhetünk és gondolhatunk az 1848-as szabadságharc hőseire, tetteire, szabadság iránti vágyuk megvalósítására.

Az igehirdetés alapkérdését megfogalmazhatjuk úgy, hogy észrevesszük-e, belátjuk-e még ebben a helyzetben is szabadságunkat? Mi az igazi szabadság, amelyet keresztényként átélhetünk, amiben részesülhetünk?

Ha megkérdezünk valakit, hogy mit jelent számára a szabadság valószínűleg más-más válaszokat kapunk, de a feleletekben találhatunk összekapcsolódó pontokat. Itt most meg is szeretnék kérdezni pár embert, mit gondol ő a szabadságról, mit jelent számára a szabadság? (Gyülekezeti tagok saját válaszai, azok összegzése.)

A szabadság fogalma, más hangsúlyokkal kerül elénk, és ennek meghatározása függ a családi helyzetünktől, neveltetésünktől, környezetünktől, ahol élünk. Azért tudunk beszélni szabadságról, mert vannak olyan helyzetek, amiben nem tudunk teljesen szabadok lenni, bizonyos korlátokat, kéréseket figyelembe kell vennünk. Minthogy a héten kialakult veszélyhelyzet miatti rendeleteket, utasításokat, amelyek, habár szabadságunkat korlátozzák, de egészségünk megóvása miatt születtek.

Vagy a családokban valószínűleg egy szülő és gyermek kapcsolatban más lesz a véleménye egyes döntésekről a két félnek. Míg a szülő óvatosságból, féltő szeretetből nem enged valamit gyermeke számára, addig azt a gyerek tiltásnak és igazságtalanságnak érezheti, pedig csak az ő érdekében történik mindez. Pl.: időben el kell menni aludni, nem szabad annyi csokoládét, chipset enni, előbb meg kell írni a házifeladatot és csak utána szabad játszani.

Ezek a dolgok mind olyanok, amelyek védenek minket, egészségünket, életünket, fejlődésünket. Szükségünk van korlátokra, határokra, hogy egy élhető, követhető világban tudjunk élni.

(Köteles feladat példának: valakit megkérünk, hogy fogja a kötelet, más valaki az ellenkező végét, és próbál elérni tárgyakat. Bizonyos határon belül vannak a jó dolgok, és vannak távolabb rossz dolgok, amit már nem ér el, mert a kötél és aki tartja nem engedi őt addig.)

Itt ez a kötél szimbolizálja számunkra most a megkötözöttséget, a korlátot, a védelmet, lehet, hogy ezen túl is szeretnénk lépni, de nem tudunk. Van, aki visszatart bennünket, van, aki megtart bennünket. Persze, itt annyira nem helyeztünk el végletesen rossz dolgokat, de igyekeztünk szimbolizálni azt, hogy bizony nem mindig rossz dolog az, hogyha vannak bizonyos védő kötelékeink.

De ezeken a kereteken belül viszont szinte teljesen szabadok lehetünk. Isten is azt szeretné ma megmutatni számunkra, hogy őt követve, törvényeit, kéréseit megtartva egy (egzisztenciálisan) stabil és szeretetteljes életet élhetünk. A bárány képe kerül elénk az alapigében, annak a báránynak a képe, aki sok mindent megtett értünk, mondhatni minden tőle telhetőt. Eljött közénk a földre, itt élt, tanított, példát adott, és követésre hívott és hív minket még ma is.

A kérdés, hogy vajon meglátjuk-e őt? Észrevesszük-e környezetünkben, a másik emberben? Odafigyelünk-e hívó szavára? Nem feledkezünk-e meg a hálaadásról és dicsőítésről?

Az áldozati bárány említése, már az Ószövetségben is jelen van, hiszen az Úrnak különféle égőáldozatot mutattak be Isten követői, azért, hogy megszabaduljanak a bűneik miatt érzett nyomasztó lelki terhektől. Az Újszövetség értelmezésében azonban, teljesen új értelmet nyer a bárány szó használata. Keresztelő János tesz bizonyságot először Jézusról ezekkel a szavakkal: ,,Íme Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” Az ő áldozata, életének odaadása tökéletesen viszi véghez azt, amit az ótestamentumi törvényben rendelt áldozatok, csak időlegesen tudtak megoldani. Habár Krisztus áldozata egyszeri, mégis örök érvényű számunkra: valóban elveszi a világ bűnét - a mi bűneinket is!

Próbáljuk meg belátni, hogy egyes megszabott keretek, korlátok a mi érdekünkben vannak. Azért kell ezeket megtartanunk, hogy biztonságban lehessünk, hogy a káros, bűnös dolgoktól távol tartsuk magunkat. Persze emberi gyarlóságunkból és elesettségünkből adódóan, nem tudunk hibátlanul és bűntelenül élni. De Isten ezt nem is várja el tőlünk, mert tudja, hogy erre nem vagyunk magunktól képesek. Tart minket egy bizonyos védőhálón belül, és irgalmából vissza-vissza fogad minket magához, és megbocsát nekünk.

Terheinktől, vétkeinktől megszabadulhatunk és Jézus megváltó tettének köszönhetően feloldozásban részesülhetünk. Luther Márton reformátorunk ilyen frappánsan fogalmazza meg a Krisztusban kapott szabadságunkat: ,,A bűnnek csak két helye van. Vagy a te nyakadon ül, vagy Krisztuson, az Isten Bárányán. Ha a te hátadon lovagol, akkor el vagy veszve, de ha Krisztuson van, szabad vagy, s üdvözülsz.”

Kedves Testvérek, ez a mi igazi szabadságunk, ez az igazi szabadság. Az, hogy annak ellenére, hogy folyamatosan elbukunk, bűnbe esünk és olyat követünk el, amivel másokat és ezáltal Istent megbántjuk, mégis kapunk egy újabb esélyt. Mindezért cserébe annyit kellene tennünk, amire János evangélista is bíztat bennünket, hogy figyeljünk oda a Bárányra és adjuk meg a neki járó tiszteletet, dicséretet, hálaadást és köszönetet.

Keresztelő János, aki felhívta a figyelmünket Jézusra és 2000 év eltelte után, még mindig tudunk rá figyelni, még mindig tudunk tanítása szerint élni és hozzá fordulni. Megismerhettük őt, mint életünknek megváltoztatóját, azt, aki teljesen új szemléletet adott számunkra, akinek a szemüvegén keresztül nézve másként láthatjuk a dolgokat. Vegyük észre és lássuk be, hogy igazi szabadságunk egyedül Krisztusban van. Megéri vele együtt járni, az ő határait, korlátait, kéréseit megtartani, hozzá mindig visszatérni, őrá újra és újra rátekinteni és rátalálni

A Bárányba vetett hittel, az őrá való figyeléssel induljunk tovább ma is, és éljünk szabad, szeretetteljes bizonyos határokat megtartó életet.

Ámen

Imádkozzunk!

,,Mennyei Atyám,

te látod csak igazán, hogy mennyire el tudok tévedni az élet útvesztőjében. Hogy milyen elveszett vagyok egyedül.

Te tudod, hogy milyen az amikor összecsapnak a fejem fölött a hullámok, én pedig csak kétségbeesetten igyekszem levegőhöz jutni.

De te vagy az, aki biztos iránytűként vezetsz ki a sűrűből.

Tágas térre állítod lábamat, biztossá teszed lépteimet.

Ha te velem vagy csitul a vihar és szűnik a félelem.

A bűnöm pedig, amely eddig engem megbélyegzett, halványul, ha rád tekintek.

Add erődet, hogy újat kezdjek veled a mai napon is.

Ámen”

1