Hatalommal jön az ÚR

Mal 3, 1-7a Mátyásföld, Cinkota 138, 2, 804

Lk 21, 25-36 2010. december 5. 146, 306₁, 12

Róm 15, 4-13 Advent 1. vasárnapja 141

Hatalommal jön az Úr

Bevezetés: Idei telünk leghidegebb reggelére ébredtem. A templomban bekapcsoltam a fűtést, hogy 3 °C helyett legalább 10 legyen, mire kikapcsolják az éjszakai áramot. Teljesen átfagytam, mire visszaértem a nem túl messzi parókiára. Talán érthető, miért is jutott eszembe a Didergő király története. Olyan jó lett volna egy kandalló barátságos társaságában, az egymással játszadozó lángnyelvek látványába feledkezve melegedni. Sokáig nem vettem még le a kabátomat. Hiába: ha egyszer valaki fázik, akkor igazán fázik…

Miért is fázott annyira a Didergő király? Attól, amitől ma is sokan fáznak, s talán mi is érezzük fagyos leheletét: a szeretethiány. Egész éven át küzdünk a fennmaradásért, a túlélésért, és ebbe a szeretet olyan nehezen fér bele!

1. Vágyódunk az Úr érkezésére. Vágyódásunk hátterében ott vannak keserű tapasztalataink az élet dolgaival kapcsolatban. Hétköznapjaink tele vannak kudarcokkal és testi-lelki fájdalmakkal. Kevesen vagyunk, akik igazán boldog karácsonyra készülünk.

A mai igehirdetési előkészítőt Kovácsné Tóth Márta írta, aki néhány hónappal ezelőtt vesztette el két hosszú éven át életéért küzdő rákbeteg férjét. Szavaiból sugárzott a szomorúság, s a vágyakozás a „kegyelem harmata” iránt (ahogy egy szerzetes jellemezte a 2. adventi vasárnap témáját).

A kegyelem annak az életében szükséges, aki érzi a kegyelem hiányát: a kegyetlenséget. Lehet ez betegség, nyomorúságos sors, gonosz emberek által okozott lelki sebek sokasága és még sok minden más. A kegyetlenség világában vágyódunk a kegyelem harmatára. „Hamar eljön az Úr, aki után vágyakoztok!” - bátorít minket Malakiás próféta.

2. Jézus hatalommal jön. A próféta érzékelteti, hogy a Szabadító érkezése nagy esemény lesz: felforgat mindent, nagy erővel tör erre a világra! Erre utalnak Jézus saját szavai is, amint ezt olvastuk az oltár előtti igében. Ennek az időnek láthatók a jelei, s a jelek már itt vannak körülöttünk! Jön az Úr! Ne tévesszük el szemünk elől!

Vajon miért van szükség ennek a hatalomnak a megnyilvánulására? Azért mert a földön sokféle hatalom tombol, és ennek a sokféle hatalomnak a markába szorítva fuldoklunk: idő, az ünnep „kötelezése”, családi kötelékeink kínos megőrzése, emberi kapcsolataink kifacsart valósága, sértettségek, elhidegülések rendezetlensége…

Ezek olyan erővel hatnak ránk, ami alól - úgy érezzük - nincs hatalom, amely megszabadíthatna minket!

3. A kis gyermek hatalma a szeretet. Újra idézem a Didergő király történetét. Mi is melegítette fel a király jéggé fagyott, soha fel nem melegedni tudó szívét? A hozzá érkező kislány ártatlansága és barátságos, félelemtől mentes közeledése s az ebből fakadó szeretet kérlelhetetlen kiáradása. A kislány puha ajkainak őszinte csókja a rideg király keménységtől ráncos öreg arcán.

Befejezés: Ez az Úr jön hatalommal, aki előtt pásztorok és királyok is leborultak. Boruljunk le előtte mi is, és engedjük, hogy szeretetének hatalma kiáradjon bennünk, és megváltoztasson!

Ámen

2