Gondoskodás és gondviselés

1Pt 5, 7 Pauló Mihályné temetése (87 éves) 337_1-3.4-5

sz.: Terjánszki Zsuzsanna 521

ZS: 16, 1kk 2010. február 16. 425, 147

I: 426/14. Cinkota - köztemető 394, 325

„Minden gondotokat őreá vessétek,

mert neki gondja van reátok.”

Gondoskodás és gondviselés

Bevezetés: Karácsony előtt jártam elhunyt testvérünknél. Fia nyitott ajtót, s unokája is ott volt a nagymama mellett. Gondoskodásra szorult, és meg is kapta azt családtagjai szeretetében. Aki egész életét gyermekei, unokái és dédunokái felnevelésére szánta, végül ő szorult rá az ő segítségükre. Leánya és fia felváltva végezték az önzetlen szolgálatot - hálából és tiszteletből - édesanyjukért.

Mire is emlékezhetünk Pauló Mihályné életének csaknem 9 évtizedéből? Emlékezhetünk csendes jellemére, anyai hivatásában végzett hűséges munkálkodására. Sosem vesztette el reménységét, pedig testvérei, gyermekei közül is voltak, akiknek el kellett hagyni e földi világot. Férjét is el kellett temetnie, s az utóbbi évek özvegysége még nehezebbé tette hétköznapjait. Mégsem maradt soha egyedül, hiszen szerettei szüntelenül figyeltek rá, látogatták, és amikor kellett, ápolták.

Egész élete a gondoskodás körül forgott: ő is gondoskodott övéiről, majd családja gondoskodott róla az utolsó napig.

1. Ma Isten gondoskodására emlékezünk. Hosszú időn át élvezhette elhunyt testvérünk Isten gondoskodását. Az I. világháborút követő évek nyomorúságos helyzetében született. Fiatalon élte át a II. világégést, majd az azt követő eseményeket. A legnehezebb időben kellett helytállnia fiatalasszonyként, majd anyaként.

Isten gyakorta megpróbálta hitét, de tudott bízni a Gondviselő Isten szeretetében. Rendszeres látogatója volt a cinkotai evangélikus templomnak, ezzel jelezte, hogy ünnepeiből és hétköznapjaiból nem hiányzott az Istenre figyelés, a felé forduló bizalom.

Mi is tanúi lehetünk ennek az isteni szeretetnek, amikor emlékezünk Pauló Mihályné életében megtapasztalt áldásokra, ajándékokra. Hosszú élete, békeszerető, csendes magatartása, hűséges szolgálatkészsége mutatja meg nekünk hitének gyümölcseit.

Távozásával személye nem tűnik el emlékezetünkből. Gondolni fogunk példaadó életére, a tőle kapott szeretetre - különösen azok, akik a legközelebb álltak hozzá.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk sem feledkezik meg róla. Most figyel rá oda különösen is, amikor elszólította őt tőlünk, hogy helyet készítsen neki örök Országában. Ezzel a reménységgel búcsúzhatunk tőle ezen a mai napon.

2. Isten gondviselése velünk marad. Most, amikor a gondoskodó édesanyától, nagymamától, dédmamától elköszönünk, fájdalmasan vesszük tudomásul hiányát. Hiányozni fog a naponkénti odafigyelés, a rendszeres látogatás, az érdeklődés hogyléte felől. Ő, aki kezdettől fogva életünk része volt, most kicsúszik a kezünk közül. S bár tudjuk, hogy az utóbbi időben nem végezhette értünk szokásos, csendes szolgálatát, mégis úgy érezzük, bizonytalanabbá vált az életünk.

Ezért szólal meg ma a vigasztalás evangéliuma Péter apostol leveléből. Ezért bátorít minket annak a tanítványnak a bizonyságtétele, aki saját maga is átélte Isten gondoskodásának nagyszerűségét. Ő, aki olyan hamar megingott hitében, megtapasztalta, hogy Mestere nem mondott le róla, hanem újra megerősítette hitét és küldetését. Szolgálatba állította őt, aki hűtlen lett Urához.

Nekünk szól most a buzdítás: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” Igen, Isten gondol ránk, és megadja, amire szükségünk van. Azért küldte el hozzánk egyszülött Fiát, Jézust, hogy általa vigasztaljon, bátorítson, magányunkat enyhítse, és új utat mutasson, ha megtorpanunk.

Befejezés: Hamarosan elkezdődik böjt időszaka, amikor végiggondoljuk Jézus útját a Golgotáig. Ez az út nem a megaláztatás és a kudarc útja, hanem Isten szeretetének, irgalmának és üdvözítő akaratának az útja! Ezen az úton jutunk el az Ő Országába. Nem saját erőnkből és hitünkből, hanem az Ő kegyelme által.

Ebben bízva búcsúzzunk elhunyt testvérünktől, és várjuk a feltámadás napját, amikor újra együtt lehetünk azokkal, akiket mennyei Atyánk maga mellé vett, hogy így egyesítsen újra minket az Ő szeretetében.

Ámen

Gyászolják: Gyermekei, unokái, dédunokái - családtagjaikkal együtt. Élő húgai - és családtagjaik. Örkényi, hernádi, gödöllői és kistarcsai rokonai. Unokatestvérei és családtagjaik. Komaasszonya, keresztgyermeke és családtagjai. Szomszédok, távolról ide gondoló rokonok, ismerősök.

Megemlékezés: Cinkota - evangélikus templom

2010. február 21. de. ½ 11.

2

3