Tudatos keresztyén élet

Kol 1, 10 Tóthfalussy Tünde és Nagy Tamás esketése kántor:

2010. szeptember 4. Herbert Wulf

Cinkota - evangélikus templom - du. 3 óra

„Járjatok az Úrhoz méltón, az ő teljes tetszésére,

hogy gyümölcsöt teremjetek minden jócselekedettel,

és növekedjetek Isten megismerésében!”

Tudatos keresztyén élet

Bevezetés: Teljes meggyőződéssel jelenthetem, hogy Isten örül elhatározásotoknak. Honnan tudom ezt? Ő maga jelentette ki szolgáinak, hogy jó tetszése szerint teremtette az embert férfivá és asszonnyá, és az Ő akarata az, hogy házasságban éljünk. Isten akkor boldog igazán, amikor látja: tudatosan vállaljuk az Ő rendjét, és nem feledkezünk meg jelenlétéről ezután sem.

Azzal a reménységgel indítunk most útnak Titeket, hogy gondolataitokban, szándékaitokban, döntéseitekben mindig ott lesz ez a szempont: „Vajon az Úr mit gondol róla?” Amikor egy ifjú pár tekintetében, mozdulataiban észreveszem a szorongást, izgatottságot, szeretném azt hinni, hogy érzitek felelősségeteket egymásért, érzitek döntésetek súlyát Istennel való kapcsolatotokban is.

A lelkész feladata, hogy Isten igéjével és áldásával indítson el Benneteket a közös életfolytatásra. Olyan útmutatást vártok, amelyhez vissza-vissza lehet térni, amely valóban tovább lendít majd Titeket a nehéz időszakokban, kritikus helyzetekben, amikor ismeretlen kérdésekre keresitek a megfelelő válaszokat.

Három képet adok elétek útravalóként: az út, a gyümölcs és a növekedés képét.

1. Új út. Kétségtelenül új útra léptek, bár igazából semmi különös nem történik. Végzitek ugyanazt a munkát, amit eddig is végeztetek. Hétköznapjaitokban nem lesz nagy változás. Mégis új az út, mert mindkettőtöknek ugyanazon az úton kell járni, egyszerre kell lépni, nehogy egymást akadályozzátok a haladásban.

Budapesten éltem fiatalként, és megtanultam gyorsan közlekedni a belváros sűrűjében, cikázni emberek között anélkül, hogy bárkinek is nekimennék. Megszoktam, hogy nagyokat lépek, gyorsabb tempót diktálok a megszokottnál, mert minden perc drága. Képes voltam a villogó zöld lámpába is beleszaladni, nehogy ki kelljen várni a következő szabad jelzést. Előfordult, hogy édesanyámmal sétáltam Operába, vagy bevásárolni, vagy csak egyszerűen céltalanul bolyongtunk a közeli utcákban. Emlékszem, milyen nehéz volt vele lépést tartani. Kicsiket lépett, lassan haladt, és én türelmetlen voltam. Rájöttem: nekem kell alkalmazkodni, hiába húzom őt magam után…

A házasság útján is hasonlóképpen tanuljuk meg az alkalmazkodást. Nem mindig sikerül lépést tartani a másikkal, s talán még nehezebb elviselni a másik ember lassabb haladását. Akik egymáshoz kötik az életüket, figyelnek egymás lépésére, és szívesen igazodnak ahhoz, akit igazán szeretnek.

Új útra indultok: mindketten új nevet kaptok, s ezzel különlegesek lesztek egymás számára. Minden eddigi kapcsolat házassági szövetségetek mögé kerül, s ezt szeretteiteknek is meg kell érteniük. Ti pedig úgy választhatjátok meg a közös tempót, hogy közben ne húzzatok el szüleitek, testvéreitek, rokonaitok, barátaitok mellett.

Ezt pedig úgy tehetitek meg, ha életstílusotokat ahhoz igazítjátok, akitől az életet kaptátok. Szép, felejthetetlen ünnep után vagyunk. Meghitt családi körben tanúi voltunk Tamás kijelentésének, amikor igent mondott Urának, Jézus Krisztusnak. Összeköt Benneteket a közös hit, a közös Úr, aki vigyáz kapcsolatotokra, és kíséri ezután közös utatokat.

2. Gyümölcs. Nyilvánvaló, hogy minden élet célja a gyümölcstermés. Nemcsak a növényeké, hanem az embereké is. Akkor látjuk értelmesnek munkánkat, ha annak az eredménye is nyilvánvalóvá válik előttünk. Kívánom, hogy munkátokban valóban sikeresek legyetek, és tudjatok örülni egymás előrelépésének! A gyümölcstermés viszont vonatkozik személyes lelki életetekre is, amint azt a felolvasott igében halljuk az apostoltól. Abban látszik meg a hívő ember meggyőződése, ahogy viszonyul a környezetében élő emberekhez. Ezt a hozzáállást nevezi Pál jócselekedeteknek.

Isten színe előtt kezditek közös utatokat, reménységünk szerint ezzel a tudattal is járjátok végig. Tegyétek azt, ami Őhozzá méltó!

3. Növekedés. A növekedés nem kép, hanem egy folyamat, egy mozdulatsor (modern szóval élve: video-clip). Életünk útját lényeges események szegélyezik, mint megannyi mérföldkő: keresztelés, házasságkötés, gyermekek születése, közös ünnepek, kirándulások, meghitt együttlétek emlékei, amelyek értékessé teszik az együtt töltött időt. Fontos azonban az is, hogy ezek a pillanatképek egy folyamattá, mozgó képpé álljanak össze, amelyek megmutatják, honnan hová jutottatok el.

A jó pap - azt mondják - holtig tanul, de szerintem a jó menedzser, gazdasági szakember is. Mégpedig azért, hogy növekedjék ismeretekben, eredményekben, gyümölcsökben.

Sok mindent tudtok már egymásról, de mindig lesznek újabb és újabb mozzanatok, amelyeket jó lesz megismerni. Legyetek kíváncsiak egymásra, becsüljétek meg egymást kölcsönös érdeklődésetekkel!

Ezt kívánja tőletek Isten is, aki feltárja előttetek titkait igéjében. Ezért szüntelenül keressétek Vele is a kapcsolatot! Ne feledkezzetek meg erről a templomról, ami most már még közelebb áll Hozzátok, mint eddig! Növekedjetek a hitben, az Isten-ismeretben!

Befejezés: S ha ez a három kép összeáll, bátran indulhattok a cél felé. S most természetesen mindenki hosszú, boldog közös életet fog kívánni Nektek, én még hadd tegyem hozzá: a cél Istennél van, aki olyan ajándékokat tartogat mindnyájunk számára örök Országában, amilyenekről még elképzeléseink sincsenek. Éljetek annak a bizonyosságában, hogy ez a cél elérhető, és helyetek is van ott Krisztus Urunk által!

Ámen

2

1