Isten törékeny eszközei vagyunk

Bevezetés: A Böjtelő vasárnapjai odafordítanak minket Isten igéjéhez. Ahhoz az igéhez, ami folyamatosan hangzik a világon, aminek meghallására sokszor oly' süket a világ!

Két élményem erősít meg engem ennek a fontos felismerésnek a valóságáról. Az egyik, amit egy kis falu templomában éltem át. A gondnok minden istentisztelet után gondosan becsukta a Bibliát, de mielőtt én elköszöntem tőle, újra kinyitottam. Mire a következő vasárnap újra a templomban voltam, ismét csukva találtam. …

A másik élményem a Biblia évéhez kapcsolódik. Több helyen vállalták, hogy egy meghatározott időszakban végigolvassák a teljes Bibliát. Így volt ez a celldömölki templomban is …

1. Az első találkozás az igével - a rémület. Prófétákról tudjuk, hogy amikor megszólítja őket az Úr, arcra esnek a rémülettől. Amikor Jónás Isten második küldésére végre megérkezik Ninivébe, az Isten szavától az egész város megrémül az ítélet lehetőségétől.

Sokan talán azért nem akarnak találkozni Isten igéjével, mert ismerik saját életüket, és félnek, hogy nyilvánosságra kerülnek vétkeik.

Nem szívesen teregetjük ki magánéletünk titkait. Amikor este a szobában lámpát gyújtunk, előtte behúzzuk a sötétítő függönyöket, lehúzzuk a redőnyöket.

A világosság leleplez, és mindent láthatóvá tesz. Ezért nevez Jézus saját magát (aki Isten megtestesült Igéjeként jelent meg János evangéliumának bizonyságtétele szerint ebben a világban) a Világ Világosságának.

A felolvasott József-történetben is rémületről van szó. A testvérek rémületéről! Arról, hogy József személyében megjelent az ítélet mindazért, amit ellene tettek. Azzal, hogy rabszolgának eladott testvérük felfedte magát, ezzel már elkezdődött az ítélet. Ők ezt világosan látták!

Ez a világosság nem mindenkihez jut el. Erről tanúskodik a Magvető példázata. Nem a maggal van a baj, nem is a talaj nem megfelelő előkészítésével, hanem magával a talajjal, amely nem befogadóképes.

A mai vasárnap arra buzdít minket, hogy készítsük fel a szívünket, hogy kész legyen befogadni azt a kemény magot, amely talán nyomja is a szívünket, talán szúr is egy kicsit: ami arról az útról szól, amit Jézus járt végig értünk.

Ezt megérteni nem könnyű dolog! Benne van a mi ítéletünk: miattunk kellett ennek megtörténnie. Ezért kell úgy elindulunk a böjti úton Nagypéntek felé, hogy ezt tudatosítjuk magunkban.

2. A második találkozás az igével - a vigasztalás. József kezdi el vigasztalni testvéreit, miközben neki lenne szüksége vigasztalásra. Hiszen ő élt át annyi szenvedést, kétséget, létbizonytalanságot. Ő azonban már mindezt rendezte szívében Istennel - és a testvéreivel. Most azért vigasztalja őket, mert látja töredelmüket.

Az első szóra meg sem mernek mukkanni. Újra kell őket szólítani. Úgy, ahogy Isten is újra meg újra szólít minket. Nem mozdulunk elsőre, mert megrémülünk mindent feltáró igéjétől, megrettenünk a ránk váró feladatoktól. …

Jöjjetek már közelebb hozzám! Milyen bátorító, szívet melengető invitálás ez! Isten ma is magához akar vonni bennünket. Azért, mert érzi gyengeségünket, bátortalanságunkat. Gondoljunk Péterre, aki távol akart maradni Jézustól, mert megérezte azt a szakadékot, ami Isten és az ő bűnös emberi természete között tátong. Jézus azonban nemcsak magához vonta őt, hanem meg is bízta egy felelősségteljes feladattal.

Így szólít meg - vigasztalva és tovább indítva - bennünket is. Akkor is, amikor mi nem tartjuk alkalmasnak az időt a Vele való beszélgetésre.

3. A harmadik találkozás az igével - a bizonyságtétel. Józsefnek van egy nagyon szép bizonyságtétele, ami bizonyára hosszú tusakodások által, átimádkozott éjszakákon át érlelődött meg benne, amikor ki tudja ezt mondani: „Azért küldött az Isten előttetek, hogy életben maradjatok”. Ő, akit azért zavartak el Egyiptomba, azért hurcoltatták el rabszolgának, hogy ott majd lepusztuljon, és ne legyen nekik láb alatt, most azt mondja, hogy ez az ő életüket jelentette. Isten így fordította jóra mindazt, amit ők gonosz módon elterveztek. Sok szenvedés és tehertétel után ki tudja mondani, hogy az Isten küldött ide engem.

Nagyon nehéz beszélgetéseim vannak súlyosan beteg emberekkel, akik megkérdezik: Miért én? Miért az én családom? Miért kell ennyit szenvedni? Miért kell kétségek közt élni? Olyan rövidzárlatosnak tűnik egy ilyen válasz, hogy „ez az Isten terve, Isten akarta így”. József sem egyszerűen csak kimondja ezt a mondatot, hanem mögötte ott van az a meggyőződés, amit átélt, megtapasztalt a megpróbáltatásai során: ami szabadítást jelentett a számára. Akkor, amikor ott volt a bajban, amikor ott volt a kút mélyén, amikor ott volt a rabszolgák között, amikor ott volt a börtönben, nem gondolt arra, hogy ennek egyszer vége lesz. Csak bízott az Úrban. S amikor mindez beteljesedett, amikor minden bajból kimenekült, akkor már tudta, és ki tudta mondani, hogy mindez Istentől van.

Befejezés: Pál apostol is mennyit mérgelődött betegségei miatt, hogy mennyivel könnyebb lenne neki utazni, beszélni, végezni a missziót, ha egészséges lenne! Később rájön arra, hogy az ő betegsége a legjobb jel arra, hogy Isten fel tudja őt használni. Így alázattal, nem a saját erejéből, nem a saját tudásából ad valamit, hanem az ő gyenge, törékeny testén keresztül sugárzik az ige, amit meghallanak az emberek, mert hiteles.

Ezt tapasztalhatjuk meg mi is: bátortalan, sokszor hitetlen, ingadozó lelkű emberek ott vagyunk Isten közelében, aki megszólít bennünket, és ezt mondja: „Gyertek hozzám közelebb!”. Legyetek bátran Isten törékeny eszközei.