Gal 4,1-7 Mátyásföld 159_1-4, 1

Ézs 49,13-16 2019. február 23. 152, 159_5-6

Lk 2,25-32 Karácsony utáni vasárnap 165

Szabadító örökbefogadás

Bevezetés: A rendszerváltás körüli időszakban sok erdélyi menekült Magyarországra. Nem volt könnyű dolguk. Volt azonban egy-két „trükk”, amivel át lehetett hidalni a törvényi nehézségeket. Ilyen volt a házasságkötés és az örökbefogadás.

Rabságban élünk - emberi esendőségünk és bűneink rabságában. Bilincsek kötnek bennünket, és érezzük, hogy nem tudunk ezekből kiszabadulni. Az év vége felé ez különösen is nagy teher.

Isten döntése azonban felszabadít minket. Fiának nevezi Jézust, akit erre a földre küld. Mivel emberré lett - olyanná, mint mi - testvéreknek nevezhetjük egymást - és azok is vagyunk!

Ez azt jelenti, hogy most már nem szolgákként kapcsolódunk Istenhez, hanem mint édes gyermekei. A gyermekek pedig örökölnek!

Mit öröklünk?

1. Örököljük Jézus Lelkét. Mennybemenetelkor ígéri Jézus, hogy elküldi Lelkét. Ez nagy bátorítás és vigasztalás! Velünk marad a világ végezetéig! Milyen érdekes! Máté evangéliumát ez az üzenet keretezi: Velünk az Isten! - Veletek maradok…

Ezzel a jézusi Lélekkel járhatjuk utunkat a világban. Ebben az évben is ezért a bennünket kísérő Lélekért adhatunk hálát, és ezt kérhetjük az új évre is.

2. Örököljük Jézus szeretetét. A szeretet nem „velünk született” tulajdonság. Érezhetjük ezt a saját bőrünkön is. A szeretetet tanulni kell. A gyermekek azt tanulják meg, amit kapnak tőlünk: ha követelünk, ha erőszakosak vagyunk velük, ők is olyanok lesznek. Ha szeretetünkről biztosítjuk őket, ha átélik azt, hogy a szívünk közepén vannak, ők is ezzel az indulattal fordulnak felénk.

Jézus mélységes szeretete utánozhatatlan. Mégis arra bátorít minket, hogy próbáljuk meg… Ezért említi Pál ezt a megszólítást: „Abbá, Atya!”. Ezt nem ő találta ki: Jézustól tanulta! Ő szólította így a mennyei Atyát. Ennél nincs kedvesebb szó egy gyermek szájából.

Mi is így szólíthatjuk meg őt. A Miatyánk azért kezdődik ezzel a szóval. Minden kérésünket azért mondhatjuk el bátran, minden reménységünk azért lehet szilárd, mert Isten a mi szerető mennyei Atyánk, és mi úgy fordulhatunk felé könyörgéseinkkel, mint szeretett gyermekei.

3. Örököljük Jézus feltámadását. Ez a legnagyobb örökség, amit mi kaphatunk tőle. Évről-évre tapasztaljuk, milyen mulandók vagyunk. Az év utolsó napján visszaemlékezünk a gyülekezetben történt eseményekre. Akármennyi is a keresztelés és a konfirmáció, a temetések száma mindig megelőzi ezeket. Mulandók vagyunk. Elfogyunk.

Mégis van reménységünk. Mégpedig az, hogy örökösök vagyunk! Nemegyszer egy-egy családot az ment meg a csődtől, hogy örököl valamit az idősektől. Ez azonban csak ideig-óráig ad megoldást.

Annak örüljünk, hogy nevünk fel van írva a mennyben! Ez azt jelenti, hogy Jézus értünk is meghalt, értünk is támadt fel. S az apostol abban erősít meg minket, hogy ahogy Jézus feltámadt, mi is feltámadunk. Mert hiszen örökösök vagyunk - örökös-társai Krisztusnak.

Mennyei Atyánk pedig azt akarja, hogy mi is vele legyünk.

Befejezés: Most, amikor átéltük Jézus jelenlétét az ünnepen, ne felejtsük el, hogy Ő továbbra is velünk marad, s az Ő jelenléte, léte, Istennél való jelenléte a garancia arra, hogy örökségünket megkapjuk. Ennek bizonyosságában élhetünk itt a mulandó világban azzal a gazdagsággal, amit nekünk a Jézusban kapott örökség adott.

Ámen

1