Tanúskodás a megvalósult ígéretről

Bevezetés: Lányom - életében először - pozsonyi kiflit sütött a mai ünnepi vacsorához. Már maga ez a szó: „pozsonyi kifli” kiváltotta a pavlovi reflexet: összefutott a nyál a számban. Aztán megszületett a nagy mű, és néztük, csodáltuk a tökéletes alkotásokat. De ezzel - természetesen - nem fejeződött be a történet. Akkor vált teljessé az élmény, amikor végre megkóstolhattuk.

Most, hogy immár nem is tudom hányadszor olvasom el az imént elhangzott mondatot: „nézzük meg: hogyan is történt mindez, amiről üzent nekünk az Úr!” - egyre jobban kiteljesedik előttem az a gazdag tartalom, amit magába rejt. Ebben az egyetlen felszólításban együtt van az ígéret, a beteljesedés, valamint a megtapasztalás, a felismerés és a tanúskodás. S ezzel a megszólalással a pásztorok kulcsszereplőkké válnak a karácsonyi történetben.

1. Beteljesedtek az ígéretek. Az eredeti szöveget ugyanis így fordította írásmagyarázati munkájában Dr. Prőhle Károly: „Nézzük meg ezt a megvalósult ígéretet!”. Lukács olyan szavakat használ, amelyek a jellegzetes prófétai szövegekre utalnak. Az ígéret, a kimondott szó, az ige sok esetben csak halott nyelvi eszköz, amely elszáll, amelynek nincs következménye. Itt azonban az Ige testté lesz: a halott szóból meghallott ígéret lesz, amely megelevenedik a pásztorok előtt. Végigfut rajtuk a szent borzongás: A messiási ígéretek beteljesedésének eljött az ideje - és pont mi lehetünk ennek a tanúi!

De talán még érdekesebb az, hogy a pásztorok lesznek a hírvivők Máriának és Józsefnek. Ők, akik igazán érintettek és bennfentesek, most értik meg igazán, milyen világra szóló esemény történt velük … és nem csak velük, hanem az egész emberiséggel.

2. Nagy csodálkozással fogadták a pásztorok szavait. Hogy még ki volt ott, nem tudjuk, de az igéből az derül ki, hogy „mindenki” elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak. Miért ez a csodálkozás? Nyilván azért, mert az ígéret és a megvalósulás között nagy a különbség. S talán nem is az ígéret, hanem az ígéret értelmezése szorul korrekcióra! Kiderül, hogy Isten egészen másként jelenik meg, mint ahogy mi azt elképzeltük.

Hányszor éltük át, hogy egy ismeretlennel telefonon értekeztünk, s csak utána találkoztunk személyesen.

Jézus személye egyértelműen megmutatja, mi Isten terve az emberrel: megérinteni gyengeségünket, törékenységünket - megérteni elesettségünket és együtt szenvedni az emberiség nyomorúságával. S ezen túl mindezen felül emelkedni és minden megkötözöttségünkből feloldani.

3. A Jézussal való találkozásnak hatása van ránk. Nem tudom a magyarázatot - tovább gondolásra ajánlom: Mária és a pásztorok közötti különbséget.