Az imádság ajándéka

Bevezetés: Hittanosom: édesanyjával él, de különleges pillanatok a számára, amikor édesapjával tölthet el egy-egy értékes órát. „Édesapa adta, Édesapa mondta…”. Így szólíthatjuk meg Istent!

Megható ez a közvetlenség, ugyanakkor utánozhatatlan a magyar nyelvben itt használt kifejezés fensége. A németnek a földi apa is csak Vater, akárcsak Isten. Nekünk mennyei Atyánk van!

1. Az imádság Jézus ajándéka. Sokan imádkoztak Jézus előtt, sokat imádkozunk Jézus után, de vajon tudjuk-e, mi a Jézustól kapott imádság különlegessége? A Jézus előtti imádságok a zsidóság jól ismert, fix szövegű könyörgései a meghatározott ünnepekre. Kötelesség - kötelezettség. Ahogy ma az iszlám hívei teszik, a zsidók is ezt tették - különösen a farizeusok. Jézusnak nem tetszett. Nem az, hogy imádkoznak, hiszen mindenkit imádságra buzdít - minket is: „Legyetek tehát éberek, és szüntelenül imádkozzatok, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak; és hogy megállhassatok az Emberfia előtt!” (Lk 21, 36). Pál az Ő tanítása nyomán szólítja fel a thesszalonikai gyülekezetet: „¹⁶Mindenkor örüljetek, ¹⁷szüntelenül imádkozzatok, ¹⁸mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5, 16-18).

Jézus azonban bírálat alá veszi a farizeusok imádságát. Nem „ledolgozandó pensum”! Lehetőség az Isten megszólítására. Egyedi és különleges alkalom.

Amikor a tanítványok kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, akkor vajon csak úgy kipattant a Mester fejéből? Sokan állítják, hogy ez Jézus naponkénti imádkozási gyakorlata volt, amit átadott tanítványainak. Ahogy mi is átadjuk saját imádságainkat gyermekeinknek.

Azért szólíthatjuk Istent Atyának, mert Ő Jézusnak is Atyja, mi pedig az Ő testvérei vagyunk. Ugyanolyan szoros kapcsolatban állhatunk vele, mint Jézus. Ebben is az Ő követésében állunk!

2. Az imádság a közösség ajándéka. Ti mi. Lehet „magunkban” imádkozni, de az imádság különösen is nagy lehetősége a közösségben kimondott együttes fohászkodás.

Az imádság komolyan vételére is gondolnunk kell! Sokszor ki sem mondjuk az első szavakat! A lelkész után kapcsolódik be a gyülekezet. Figyeljünk a bevezető szavakra, és ne hagyjuk el a megszólítást!

3. Az imádság a szentség ajándéka. Luther mindig nagy áhítattal borult le Isten előtt, amikor imádkozott. Sokszor érezte, hogy a Sátán kísérti, el akarja téríteni az imádságtól.

Egy példa szól a lelkészről és a lovászáról. Egy alkalommal az imádságról beszélgettek, hogy vajon oda tud-e figyelni az ember teljes szívvel és értelemmel arra a jól betanult szövegre, amit elmond. A lelkész azt mondta a lovászának, hogy ha úgy el tudja mondani a Miatyánkot, hogy közben semmi másra nem gondol, odaadja neki a lovát. A lovász elkezdte: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” - „és megkapom hozzá a nyerget is?” �

Befejezés: Az imádság a Szenttel való találkozás alkalma. Nem azért, hogy belső szobánkba húzódva élvezzük ezt az együttlétet - kettesben az Úrral! Ez meghatározza egész életünk szentségét. A római katolikusok „életszentségnek” nevezik. Tanulhatunk belőle. Vajon a mi életünk tanúskodik erről a szentségről?