Ézs 54, 10 Gonda Ferencné temetése 353_1-3.4

Sz.: Bohus Anna (87 éves) 459, 390

ZS: 415/4. 2010. március 9. 443, 518

I: 423/9. e. cinkotai köztemető - du. ½ 3.

„A hegyek megmozdulnak, és a halmok megrendülnek:

de az én irgalmasságom nem mozdul tőled,

és békességem szövetsége nem rendül meg

- így szól az Úr, aki könyörül rajtad.”

Mozgalmas élet után - békesség

Bevezetés: Most megáll az élet egy pillanatra a gyászoló család számára. Mint egy megállított film, amelynek utolsó lejátszott jelenete kimerevedik a képernyőn, úgy rajzolódik ki előttünk elhunyt testvérünk alakja. A szívekben felidéződnek az elmúlt csaknem kilenc évtized ajándékai, amelyek jellemezték Gonda Ferencné személyével kapcsolatban átélt élményeket. A gyermekek, az unokák és a dédunokák, a közeli és távoli rokonok számára most tudatosul, mi mindent is jelentett az ő jelenléte a családban. Szeretteinek féltő gondoskodása vette őt körül élete utolsó pillanatáig. Nem csoda, hiszen mindenki igyekezett visszaadni azt a szeretetet, amit tőle kapott élete folyamán. Ő, aki fiatalon özvegyen maradt - egymás után kétszer is, szívének minden melegét gyermekeinek felnevelésére fordította. Különösen nagy teherként nehezedett vállára, hogy ebben a hivatásában egyedül maradt, de megkapta hozzá az erőt; sőt kiskorú testvéreinek nevelésében is részt vett. A háborúk, a nehéz életkörülmények megpróbálták erejét és hitét, de győztesen harcolta meg küzdelmeit. Élete utolsó szakaszában a legnagyobb örömöt az jelentette neki, ha unokáival, dédunokáival lehetett.

Hozzá tartozott a család mindennapjaihoz… Most új szakasz kezdődik életünkben…

1. Minden elmozdul, amit biztosnak hittünk. Ézsaiás próféta intése arra figyelmeztet, hogy ne áltassuk magunkat hamis reménységekkel. Szép dolog a hosszú élet, nagy ajándék, de mulandóságunkat nem feledhetjük. Bármilyen szilárd talajt is érzünk a lábunk alatt, mindig annak a tudatában kell élnünk, hogy életünk Isten kezében van, és egyedül az marad meg, amit Ő megőriz számunkra.

Ezért adhatunk most hálát Gonda Ferencné testvérünkért. Isten megadta, hogy sokáig velünk legyen. Most már szinte nélkülözhetetlennek érezzük szeretetét a család hétköznapi életében. Nagy ürességet hagy maga után, de ezt el kell fogadnunk az élet és halál Urától, aki újra meg újra emlékeztet minket az elválás szükségszerű fájdalmára, és felkészít minket a búcsúzásra.

2. Nem mozdul Isten irgalmassága. Ez vigasztalhatja most azokat, akik nehezen találnak vigasztalást. Mert hiszen bármilyen hosszú is az élet, az elszakadás ugyanolyan keserves az itt-maradók számára.

Isten nem hagyja magára a szenvedőket. Jézus személye: lehajol, gyógyít, feltámaszt Ő az élet Ura.

3. Nem rendül meg a békesség szövetsége. Böjt, Nagyhét, Húsvét (pl.: ólomkatona) … elvégeztetett… megnyugvás békesség Istennel.

Befejezés: Isten adja, hogy megtalálja most mindenki ezt a békességet, és bele tudjunk kapaszkodni abba, ami nem rendül meg, ami mozdulatlan és rendíthetetlen. Bízzunk Isten irgalmában, Jézus Krisztusban, aki halálával megnyitotta az örök élet országát elhunyt testvérünk számára, s ha eljön az idő - a mi számunkra is, hogy újra együtt lehessünk örökké - el nem múló örömben.

Ámen

Gyászolják:két leánya, két veje, fia és menye, unokái családtagjaikkal, dédunokák, rokonok, ismerősök és az evangélikus gyülekezet.

Megemlékezés: cinkotai evangélikus templom

2010. március 14. de. ½ 11.

3