Jn 20,26-29 Tuza Szabolcs István keresztelése 298

2010. április 11.

Cinkota - evangélikus templom

„²⁶[Húsvét után] bement Jézus [tanítványaihoz],

megállt középen, és ezt mondta: »Békesség néktek!« 

²⁷Azután így szólt Tamáshoz: »Nyújtsd ide az ujjadat,

és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet,

és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.« 

²⁸Tamás pedig így felelt: »Én Uram, és én Istenem!« 

²⁹Jézus így szólt hozzá: »Mivel látsz engem, hiszel:

boldogok, akik nem látnak és hisznek.«”

Húsvéti hit

Bevezetés: Amikor Jézussal találkozunk, mindig ugyanazzal a köszöntéssel szólít meg minket: Békesség néktek! Így szólította meg első tanítványait, így bátorította őket rémületükben, ezzel a két szóval jelent meg közöttük feltámadott testben.

Szükségünk van erre a bátorításra, amikor Jézus közelébe kerülünk, hiszen az Ő hatalmát, igazságát, tisztaságát látva megremeg a szívünk, és azonnal méltatlannak érezzük magunkat, hogy vele kommunikáljunk.

Ő azonban akar velünk találkozni, és arról győz meg minket, hogy akármilyenek is vagyunk, Ő szeret minket, és javunkat akarja. Javunkat akarja a kereszteléssel. Ezért rendelte el tanítványai számára ezt a szentséget az imént elhangzott missziói parancs szavaival.

A keresztség viszont önmagában nem elegendő. Jézus hozzáteszi a tanítás, a hitre nevelés kötelezettségét is.

1. Hit nélkül születünk. Ezért van szükség a tanításra. Ki gyermekként, ki felnőttként kapja meg a keresztség szentségét, abban azonban mindnyájan közösek vagyunk, hogy tanulnunk kell az Istennel való kapcsolat „művészetét”.

Nem gondolhatja az, aki hívő családba született, hogy neki könnyebb dolga van! Igaz, hogy lehet némi tapasztalata arról, mit jelent hinni; látja a szülők, a rokonok Isten iránti hűségét, életük példáját, mégis kinek-kinek végig kell járnia a hitre jutás útját, és személyessé kell válnia mindnyájunkban a Krisztussal való közösségnek.

A keresztség által most ez a gyermek is személyesen kap ígéretet arra, hogy Isten nem feledkezik meg róla: figyelemmel fogja kísérni életét. Kiépít egy utat kettejük között. Ez viszont egyelőre még csak egy egyirányú utca, amelyen Isten közeledik a gyermek felé. A szülők és keresztszülők feladata, hogy kiépítsék a gyermek szívében a másik sávot is ehhez az úthoz, hogy legyen lehetősége neki is elindulnia Istene felé.

Ez az útépítés a tanítás: a példaadás, a közös imádság, a bibliai történetek felolvasása, és olyan egyházi alkalmak keresése, amelyek benne is megerősítik a hit fontosságát. Ti saját életetekben tapasztaltátok meg, milyen változást hoz gondolkodásotokban, egymáshoz való viszonyotokban ez az elkötelezés. Ezért biztos vagyok benne, hogy gyermeketek tanítása sem fog nehezetekre esni. Ehhez az útépítéshez kívánok Nektek sok áldást.

2. A hitnek fogódzóra van szüksége. Tamás apostol a kételkedés és a meggyőződés példája. Az ő szájába adjuk a mondást: „hiszem, ha látom”. Igen. A töredékes emberi ismeretnek, a végtelent felfogni képtelen emberi elmének nem elegendő tényeket közölni. Bizonyítékra van szüksége…

3. Boldogok, akik hisznek. Isten boldogságot ígér…

Befejezés:

Ámen

2