Hálaadással hirdessük Istenünk szeretetét!

Bevezetés: Ma az örvendezés, a hálaadás vasárnapja van. Az igehirdetésben elhangzott, hogy ezt a magatartást is tanulni kell, mert az ember - természetétől fogva - elégedetlen, és mindig hiányzik valami az életéből, mindig többet akar, mint amije van.

Ti viszont most nagyon hálásak vagytok, mert Isten ezzel a kedves kis gyermekkel ajándékozott meg. Amit eddig vele kapcsolatban átéltetek, bizonyára tele volt örömmel, kacagással. Természetes, hogy egyúttal benne él a szívetekben a felelősség terhe is, amellyel napról napra szembe kell néznetek. Rátok van bízva ez a gyermek. Rajtatok múlik, hogyan fog mozogni, viselkedni, öltözködni, beszélni, gondolkodni.

A keresztelés ezen túl arról is tanúskodik, hogy nem csupán ti vagytok Annaliza gondviselői, hanem már fogantatása pillanatában Isten odafigyelt rá, és kíséri őt földi életének minden mozzanatában. Ezért ez a mai ünnep számotokra is a hálaadás lehetősége.

1. Hálát adunk a gondviselésért. Nagy megkönnyebbülést jelenthet annak a felismerése, hogy mennyei Atyánk kezdettől fogva kezében tartja e kislány sorsát, s a keresztségben meg is erősíti azt az ígéretét, hogy saját gyermekének tekinti, és úgy is fog vele bánni. Természetesen ez nem mentesít egyetlen szülőt és keresztszülőt sem vállalt hivatása alól. Továbbra is megmaradnak a váratlan éjszakai ébredések, a betegség miatti aggodalmak, a kisebb-nagyobb baleseteket követő riadt pillanatok, a gyermek felneveléséhez szükséges javak megteremtésére irányuló fáradozások.

A hívő ember számára mégis nagy bátorítás és erő Isten jelenlétének biztos tudata. Felszabadít bennünket a tanácstalanság miatti félelemtől, biztonságot ad olyan helyzetekben, amelyekben kevésnek érezzük saját képességeinket, lehetőségeinket. A Gondviselő mennyei Atya cselekedetei tetten érhetők a hétköznapokban. Adjunk hálát érte!

2. Hálát adunk Jézusért. A felolvasott igében e kisgyermek egyik „névrokona”, Anna prófétanő öröméről olvastam. Egy idős asszony, hosszú özvegység, sok szomorúsággal megterhelt múlt után megtapasztalja Isten ígéretének beteljesedését. Ő, aki várva-várta a Megváltó megszületését, nem csalódott: úgy hunyhatja le szemét, hogy szívében már ott van a meggyőződés: van út az Atyához - Jézuson keresztül.

Mi is hálát adunk Jézusért. Azért az úrért, aki nem uralkodni jött, hanem szeretni, simogatni, magához ölelni - mint ahogy ezt a gyermekek evangéliumában hallottuk az imént. Tanúi vagyunk ennek az örömnek. S a tanú feladata az, hogy tanúskodjon azok előtt, akik még ezt nem tudják, akik még erről nem hallottak.

Szomorúan értesültem nemrég arról a törekvésről, amely arra akarja rávenni a pedagógusokat már az óvodától kezdve, hogy mellőzzék a Jézusra, Istenre, a belé vetett hitre utaló információkat, sőt mi több: a hitre segítést. A hit viszont hallásból van! Ezért ma különösen is nagy a felelőssége a szülőknek és a keresztszülőknek, hogy ne rejtsék véka alá Jézus világosságát!

Anna prófétanő ezért nem elégedett meg csupán a hálaadással, hanem „beszélt róla”. Ez a ti feladatotok is. Amint tehetitek, ismertessétek meg vele Jézus személyét, mondjátok el történeteit, hogy minél hamarabb fontossá váljon számára a Vele való személyes kapcsolat!

3. Hálát adunk az életért. A keresztség szentség, és Luther tanítása szerint a szentségnek három ismertetőjele van: a) Jézus rendelte el, b) látható jele van, c) üdvösségünkre szolgál. A keresztségben mindhárom jel felismerhető. A missziói parancs elhangzott ma is, hogy emlékeztessen bennünket Jézus elkötelezésére. A látható jel: a víz, amely érthetővé teszi számunkra a keresztség lényegét és hasznát: megtisztít, és új életet ad. Jól tudjuk, hogy egy kis gyermeket sok kísértés vesz körül. Tanulékony, és a rossz - valahogyan - mindig jobban ragad, mint a jó… Ezért kapaszkodhatunk a keresztség megtisztító ígéretébe. Az a tudat, hogy Isten gyermekei vagyunk, újra meg újra visszahív a Jézussal való közösségbe.

A másik jel pedig a halál utáni sorsunkról árul el valamit. Aki a keresztség által Istené, az nem csupán ebben az életben érezheti biztonságban magát, hanem megnyílik számára a bűnbocsánat, a kegyelem és ezáltal az örök élet kapuja. Ezért örvendezik Anna is, aki - idős korának terheit cipelve - már ezt az üdvösséget várja.

Befejezés: Testvéreim! Éljetek úgy, hogy hálaadásotokat ez a gyermek is lássa. Tapasztalja meg, hogy Isten szeretete átöleli, és mindig számíthat az Ő irgalmára. Ezt jelenti összetett neve is: Kegyelem, amit Isten szent esküvel ígért meg neki. Adjatok hálát ezért Gondviselő Atyátoknak!