A békesség minden jó forrása

kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, ²¹tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére;

Bevezetés: Úgy döntöttetek, hogy még szebbé varázsoljátok egymás életét. Erről értesítettétek rokonaitokat, barátaitokat, ismerőseiteket az esküvői meghívó első mondatában. Meg vagyok győződve arról, hogy valóban emlékezetes lesz ez a mai nap, hiszen alkalmam volt belepillantani az előkészületekbe. S akik már látták a feldíszített gyülekezeti házat, bizonyára velem együtt sokan elismerik: ilyen esküvője nincs mindenkinek! Nektek pedig ez az egyetlen, és megismételhetetlen alkalom, amikor a legfontosabb emberi döntést kimondjátok egymásnak.

Valójában ti már néhány napja házasok vagytok, hiszen polgári esküvőtök már megtörtént. Elhangzott az „igen”, amelynek hallatára minden anya szeméből kigördül a meghatottság könnycseppje. Egy fontos lépést már megtettetek egymás felé. Mégis ti magatok is úgy érzitek, hogy az igazán fontos esemény az, amikor Isten színe előtt hangzanak el ígéretek. Nemcsak a ti ígéreteitek egymásnak, hanem Isten ígéretei is. Erről tanúskodik a felolvasott bibliai igeszakasz.

1. Mi teszi széppé az életet? Biztos vagyok benne, hogy eddig is voltak már olyan felejthetetlen élményeitek egymással kapcsolatban, amelyek szebbé tették napjaitokat: az első találkozás izgatott öröme, az ismerkedés titokzatos vándorútja, az együtt vállalt életút első néhány lépése, a közös gondok közös leküzdésének diadala, mindenekelőtt pedig az együtt átélt örömök csodája.

Lehet-e ezt még szebbé tenni? Igen. Lehet azzal, hogy együtt örvendezik a család Veletek, elmondják jókívánságaikat, biztosítanak Benneteket arról, hogy mellettetek maradnak, amikor segítségre lesz szükségetek. Odaadják ajándékaikat, amelyek az évek során majd jelképekké válnak (mint nekünk a kenyértartó Magdi nénitől, a Herendi kávés készlet a Finta családtól). Ezek a tárgyak végig kísérnek Titeket a hétköznapokon, mert eszetekbe jutnak azok a személyek, akik annak idején Veletek együtt ünnepeltek, és gondolatban talán majd akkor is Veletek lesznek.

Ilyen „jelképpé váló” ajándékot ad ma nektek Isten is. Nem jelképes ajándékot, hanem olyan drága kincset, amit senki ember fiától nem várhatnátok! Ő saját Fiát adja Nektek - Értetek… Fel lehet tenni a kérdést: ¿Vajon miért van erre szükség? Mit kezdünk mi Isten Fiával? Általa azt kapjuk meg, amire igazán szükség van:

2. Isten békességgel ajándékoz meg. Valóban ez lenne a legfontosabb a házasságban? Mindenki inkább a szeretetről beszél. Sokszor idézik Pál szavait is a Szeretet himnuszából: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13, 13) Ha tehát Krisztus legavatottabb apostola is ezt mondja, akkor miért nem a szeretet fontosságára teszem ma a hangsúlyt? Azért, mert ha átgondoljuk rokoni, baráti, munkatársi, lakóközösségi, gyülekezeti kapcsolatainkat, azt tapasztaljuk, hogy bár ott él szívünkben a szeretet késztetése, mégis sokszor esünk a békétlenség kísértésébe.

Isten kész megbékélni velünk. Ennek persze nagy ára van, de ő képes vállalni ezt a mi békességünkért. Nyilvánvaló, hogy Nektek is lesznek ilyen nehéz döntéseitek, nagy áldozattal járó elhatározásotok, hogy egymás között, vagy bármilyen más viszonylatban megőrizzétek a békességet. Ehhez sokszor nagyon kevésnek bizonyul az emberi erő. Szeretnénk békében élni, mégsem olyan egyszerű megtenni az első lépést. Nehéz kilépni saját igazunk megkötözöttségéből, és átengedni az igazságot másnak.

Jézus azonban képes volt ezt megtenni. Nem harcolt ártatlanságának elismeréséért, nem érvelt igazsága mellett. Szenvedésével és halálával békességet szerzett Isten és ember között. Ez a tőle tanul békesség indít minket az egymás iránti megbékélésre.

3. Isten tesz készségessé a jóra. Isten nem olyan ajándékot ad, ami semmire sem való. (Nagy félelme az ifjú párnak, hogy olyan ajándékokkal fogják őket elhalmozni, amelyek csak a helyet foglalják, de talán soha sem fogják azokat kivenni a dobozukból.) Isten ajándéka viszont igenis használható a gyakorlatban is. Nem csupán arra való a tőle kapott békesség, hogy kitegyük a vitrinbe, és néha-néha odapillantva felébredjen bennünk a vágyakozás, hogy: „ó bárcsak megvalósulna közöttünk is a béke!”. Isten békessége készségessé tesz minket a jóra. Hogyan történik ez?

Előbb azonban lássunk egy nagyon ideillő példát! Hogyan is mutatkozik meg a házastársak egymás iránti szeretete? Elsősorban úgy, hogy lesik egymás gondolatait, igyekszenek megadni nekik azt, ami különösen is kedves nekik. Ezért képes az asszony megfőzni azt az ételt is, amit ő ugyan nem kedvel, de férjének ezzel örömöt szerez. Ezért hajlandó a férj új konyhabútort készíteni, ha ezzel felesége munkáját teszi könnyebbé. Említhettem volna talán ennél ötletesebb példákat is, de bizonyára így is érthető, mire gondolok.

Isten is nagyon szeret bennünket. Azt adja nekünk, aminek igazán lehet örülni. Mi is úgy mutathatjuk meg iránta szeretetünket, ha azt tesszük, ami kedves előtte. Erre indít minket az a megváltó cselekedet, ami által bennünket Isten az örök élet részesévé tett.

A hívő ember örökké hálás Krisztusnak ezért az áldozatáért. Ezért lesi az Atya akaratát, ezért követi Jézus példáját, ezért kéri a Szentlélek erejét, hogy hétköznapjai és ünnepei is Őt dicsérjék. A keresztyén házasság ezért erős kötelék. Nem egy szerződés, nem egy emberi rend tartja egyben csupán, hanem az Isten iránti közös hála, és az Ő útján való járás elkötelezése.

Ezzel a hittel élhettek példás életet, így lehettek napról-napra örömszerzői egymásnak az Ő békességében.

Befejezés: A felolvasott alapigét nehéz lenne megjegyezni, hogy az útmutatásként mindig ott legyen a gondolataitokban. Ezért egy kicsit lerövidítem, és a lényegét kiemelve próbálom összefoglalni, hogy jobban memorizálható legyen, s ezzel kívánok Nektek hosszú, boldog, Istennek tetsző házasságot: „A békesség Istene […] tegyen készségessé titeket minden jóra!”